Címke: tehetséggondozás

Anyák napja otthon, ünnepség nélkül

Az Anyák napi műsorokat tekintve sokszor jut eszembe, amit a tanítóképzőn több tanártól is hallottam. Ne szerepeltessük agyon a gyerekeket, de azt is, hogy az Anyák napja a gyerekek és az anyukájuk magánügye.

Évekkel ezelőtt, a Tanítók Konferenciáján egy neves pszichológus is arról beszélt, hogy az Anyák napi ünnepség, de legyen bármilyen iskolai műsor szereposztása, nem fedi le a tehetséges gyerekek fejlesztését, hisz nem az jelenti a tehetséggondozást, hogy iskolai műsorokban agyon szerepeltetjük a gyerekeket. Hozzátette, alsó tagozaton a tehetség kibontakoztatása történjen szakszerű módszerekkel – lelki támogatással kiegészítve, mert a tehetség sokszor nagy odafigyelést igényel – felső tagozaton pedig már megjelenhet a tehetség témájának megfelelő “szerepeltetés”. Az Anyák napja túl személyes ahhoz, hogy alkalmat adjon ilyen pedagógia céloknak.

Nem beszélve arról, hogy vannak olyan gyerekek, akik bátran kiállnak és elmondják a saját anyukájuknak az összes gyerek anyukája és nagymamája előtt a megtanult verset, de vannak olyan gyerekek is, akik nagyközönség előtt nehezen nyílnak meg (nem ritka, hogy pont az őstehetség). A mindennapos próbák ráadásul hihetetlen lelki terhet róhatnak a gyerekekre. Annál is inkább, mert az édesanyjuk és az ők kettejük bensőséges kapcsolatáról van szó egy műsor keretében. Hiába mondja sok szakember, hogy a tanórán megtanult énekeket és verseket összefűzve sokkal emberibb, kevésbé stresszes műsort lehet készíteni, legyen az bármilyen ünnepség, ez nem mindig valósul meg. A tanórán vagy szabadidőben kivitelezett próbák pedig a játékos foglalkozástól, a játéktól, az udvari szaladgálástól veszi el az időt.

Én is azt gondolom, hogy az Anyák napja egy bensőséges családi ünnep. Természetesen ettől még lehet segíteni a gyerekeket abban, hogy felköszöntsék az anyukájukat, vagy netalántán apukájukat az Apák napján, mert az is fontos ám.

Még Pesten tanítottam, amikor olyan verset tanultunk az akkori elsőseimmel, amit kizárólag otthon (a konyhában, a kanapén ülve, vagy a szőnyegen hasalva) mondanak el az anyukájuknak. Szülői visszajelzés alapján, sikerült a meglepetés és nagy örömöt hozott. Emellett persze volt iskolai műsor is, mert az “így szoktuk csinálni” mondat mellett, nem döntéshelyzeti pozícióban, sajnos nem tudtam teljes egészében kivitelezni a főiskolán tanultakat.

Persze hallani olyan változásokról, elsősorban óvodákban, ahol nagyrészt kettesben az anyukájukkal, zárt szobában mondják el a gyerekek a megtanult verset. Nekem erről az a véleményem, hogy ettől még nem válik családiassá ez az ünnep, ill. bennem rossz érzést is kelt ez a zárt szobás ötlet, ahol (ha elmondja végül, ha nem) a levegőben lebeg, bizony most verselnie kell a kicsiknek. De azt is tudom, hogy nehéz változtatni és mindenkinek megfelelni, bevezetni valami szokatlant. Így talán jobb döntés a fokozatosság elvét követni.

Nemrégiben, volt kollégáim írták, ők felvállalták, máshogyan csinálják és a tanult verset otthon mondják el a gyerekek, a suliban készített ajándék kíséretében. A kívülállók nem is tudják milyen nagy dolog ez. De jó példa rá, hogy bármikor lehet változtatni a berögzült szokásokon. Pedagógusként, ezzel az írással szerettem volna más szemszögből is megvilágítani az Anyák napi műsorok körülményeit, hogy mindannyian, minden fél kicsit tudatosabban kezelje ezt az érzékeny ünnepet.

Köszönöm, hogy olvasol! Ha tetszett az írás és úgy gondolod más is szívesen olvasná, kérlek oszd meg.