Címke: pszichológia

Anyák napja otthon, ünnepség nélkül

Az Anyák napi műsorokat tekintve sokszor jut eszembe, amit a tanítóképzőn több tanártól is hallottam. Ne szerepeltessük agyon a gyerekeket, de azt is, hogy az Anyák napja a gyerekek és az anyukájuk magánügye.

Évekkel ezelőtt, a Tanítók Konferenciáján egy neves pszichológus is arról beszélt, hogy az Anyák napi ünnepség, de legyen bármilyen iskolai műsor szereposztása, nem fedi le a tehetséges gyerekek fejlesztését, hisz nem az jelenti a tehetséggondozást, hogy iskolai műsorokban agyon szerepeltetjük a gyerekeket. Hozzátette, alsó tagozaton a tehetség kibontakoztatása történjen szakszerű módszerekkel – lelki támogatással kiegészítve, mert a tehetség sokszor nagy odafigyelést igényel – felső tagozaton pedig már megjelenhet a tehetség témájának megfelelő “szerepeltetés”. Az Anyák napja túl személyes ahhoz, hogy alkalmat adjon ilyen pedagógia céloknak.

Nem beszélve arról, hogy vannak olyan gyerekek, akik bátran kiállnak és elmondják a saját anyukájuknak az összes gyerek anyukája és nagymamája előtt a megtanult verset, de vannak olyan gyerekek is, akik nagyközönség előtt nehezen nyílnak meg (nem ritka, hogy pont az őstehetség). A mindennapos próbák ráadásul hihetetlen lelki terhet róhatnak a gyerekekre. Annál is inkább, mert az édesanyjuk és az ők kettejük bensőséges kapcsolatáról van szó egy műsor keretében. Hiába mondja sok szakember, hogy a tanórán megtanult énekeket és verseket összefűzve sokkal emberibb, kevésbé stresszes műsort lehet készíteni, legyen az bármilyen ünnepség, ez nem mindig valósul meg. A tanórán vagy szabadidőben kivitelezett próbák pedig a játékos foglalkozástól, a játéktól, az udvari szaladgálástól veszi el az időt.

Én is azt gondolom, hogy az Anyák napja egy bensőséges családi ünnep. Természetesen ettől még lehet segíteni a gyerekeket abban, hogy felköszöntsék az anyukájukat, vagy netalántán apukájukat az Apák napján, mert az is fontos ám.

Még Pesten tanítottam, amikor olyan verset tanultunk az akkori elsőseimmel, amit kizárólag otthon (a konyhában, a kanapén ülve, vagy a szőnyegen hasalva) mondanak el az anyukájuknak. Szülői visszajelzés alapján, sikerült a meglepetés és nagy örömöt hozott. Emellett persze volt iskolai műsor is, mert az “így szoktuk csinálni” mondat mellett, nem döntéshelyzeti pozícióban, sajnos nem tudtam teljes egészében kivitelezni a főiskolán tanultakat.

Persze hallani olyan változásokról, elsősorban óvodákban, ahol nagyrészt kettesben az anyukájukkal, zárt szobában mondják el a gyerekek a megtanult verset. Nekem erről az a véleményem, hogy ettől még nem válik családiassá ez az ünnep, ill. bennem rossz érzést is kelt ez a zárt szobás ötlet, ahol (ha elmondja végül, ha nem) a levegőben lebeg, bizony most verselnie kell a kicsiknek. De azt is tudom, hogy nehéz változtatni és mindenkinek megfelelni, bevezetni valami szokatlant. Így talán jobb döntés a fokozatosság elvét követni.

Nemrégiben, volt kollégáim írták, ők felvállalták, máshogyan csinálják és a tanult verset otthon mondják el a gyerekek, a suliban készített ajándék kíséretében. A kívülállók nem is tudják milyen nagy dolog ez. De jó példa rá, hogy bármikor lehet változtatni a berögzült szokásokon. Pedagógusként, ezzel az írással szerettem volna más szemszögből is megvilágítani az Anyák napi műsorok körülményeit, hogy mindannyian, minden fél kicsit tudatosabban kezelje ezt az érzékeny ünnepet.

Köszönöm, hogy olvasol! Ha tetszett az írás és úgy gondolod más is szívesen olvasná, kérlek oszd meg.

Iskolaválasztás és az EQ-fejlesztő mesék

Amikor a pályámat kezdtem, az első főnököm úgy indított utamra, hogy az egész “csak” bohóckodás. Mi tanítók, minden nap, reggeltől estig bohóckodunk. A humor a legfontosabb eszköz ahhoz, hogy a gyerekek jól érezzék magukat az iskolai környezetben. Igyekeztem hát ehhez tartani magam. Felnéztem rá, mert az évek alatt egy kiváló iskolát formált és alakított, a kor szellemének megfelelően. Sajnos azóta már nincs közöttünk.

Pályakezdőként, az első munkahelyemen először napközis nevelőként segítettem a kicsik cseperedését, emellett a műveltségterületemet, az informatikát tanítottam. Ez az iskola napközis iskolatípusba tartozott, így a délelőtti tanulás és a délutáni szabadidő jobban elvált egymástól. Pályakezdőként a napközis nevelői státusz nagyon jó alapot adott, mert különféle nevelési helyzeteket kellett megoldanom.

Tanítóként a második munkahelyemen tudtam igazán hasznosítani a főiskolán tanult, különböző tárgyakhoz kapcsolódó módszertant. Ez az intézmény már iskolaotthonos formában működött. Itt már nem csak nevelői, hanem tanító munkát is elláttam. Ebben a formában, az osztályban tanító páros osztozik a tanórákon és a szabadidőn, vagyis szinte azonos a felelősség.

Mivel férjemmel Budapestről, Székesfehérvárra költöztünk, így új munkahelyet kellett keresnem. Szerencsére hamar meg is találtam. Az állásinterjún a legszimpatikusabb az volt, hogy kívülről betéve tudták az önéletrajzomat. A beszélgetés során úgy éreztem, hogy a pedagógiai elvek is hasonlóak az enyémhez és mivel a szimpátia kölcsönösnek mutatkozott, az új tanévet már itt kezdhettem.

Az a bizonyos bűvös mesebeli harmadik, a székesfehérvári István Király Általános Iskola

Egy szimpatikus iskola

Ha az első iskolámnál a vidámságot és a humort, a harmadiknál a mesebeli hangulatot említeném. Amikor belépünk, az iskola falai tele vannak rajzokkal és a legjellegzetesebb oktatási módszerek is először itt tükröződnek vissza. Az iskola életét hatalmas és színes, ahogy említettem mesebeli rajzok mutatják be, ami a gyerekek és a pedagógusok közös munkája.

A nevelési elveket tekintve, az iskola az idei tanévben az érzelmi intelligencia fejlesztését is be akarja vonni a pedagógiájába. Ezt a pedagógiát megalapozva, alig egy hete Dr. Kádár Annamáriát láttuk vendégül. Az a tény, hogy a pszichológus ellátogat hozzánk,  nagy örömmel töltött el, hisz a gyerekeknek gyakran olvasom a pszichológus által írt EQ-fejlesztő meséket. A mesék, a mese-regények, a gyerekversek, de a kamaszoknak írott irodalom, kezdetektől mankót nyújtanak számomra az anyanyelv tanítása és a különböző nevelési helyzetekben is. Ahogy azt a bemutatkozásomban is említem, az utóbbi időben szenvedélyesen kutatom a kortárs irodalom és az olvasóvá nevelés kapcsolatát, annak pszichológiai hatásait, spontán személyiség formáló hatását. Ezért örültem a találkozásnak.

Dr. Kádár Annamária (Fotó: Horváth Reni)

Dr. Kádár Annamária (Fotó: Horváth Reni)

Kádár Annamária a gyereknevelés kapcsán, pontosan arra a vidámságra és derűre ösztönöz, amit jó tanácsként életem első tanítási napja előtt kaptam. A kényes nevelési szituációkban mindig kéznél van a humor – ahogy ő fogalmaz – próbáljuk elővenni a játékos gyermeki énünket és szemléljük fordított perspektívában a gyerekekkel eltöltött időt.