Címke: oktatás

Délutánom Montessorival

Volt egy álmom! Bevezettem Montessori Máriát egy trendi gyerekszobába. Én szerveztem a talit, jobbomon büszkén domborított a dizájnt megalkotó anyuka, már már montessori specialista. 
-Mária! Úgy ahogy azt te elképzelted, ahogy pedagógiádban sugalltad, csak annyit tettem. 
Mária végignézet a szobán, szeme megakadt a termetes házikó ágyon. 
-Ez a csoda egy havi fizetésembe került, de nem akartam kihagyni a most futó szuper akciót a montessori webshopon és természetesen valami nem montessori szörnyűségbe fektetni a gyerekem. 
Mária bólint, higgadtan hümmög egyet, tekintete már a takaros polcot és az azon nyugvó, katonás sorrendben egymást követő játékokat szemléli. 
-Mind fa! Egytől egyig gondosan, tudatosan, gyerek kézbe tervezett darab. Tudod kevés az időm játékokat fabrikálni, pedig annyira szerettem gyerekként ezt azt csinálni. Na de majd ha a 22 hósom (értsd hónapos) odanő, akkor persze, egyelőre viszont nehéz. Most annyi dolog van vele. 
Mária tesz egy lépést előre, majd higgadt eleganciával foglal helyet a közelében lévő kisméretű relax fotelben, ami szintúgy montessori webshopos szerzemény. Ekkor a specialista zavarában a szájához kap. 
-Ó Máriám! Ez egy gyerekfotel súlyhatárral. Bár olyan törékeny teremtés vagy, picike és sovány, rég elmentél már. – horkantva kuncog még mindig zavartan, féltve a törpszéket. 
A súlyhatáros fotelt említve, hirtelen eszembe jut, hogy a parmezánt már megint elfelejtettem a spagettihez, amit Máriának korabeli formában készítettem el. Már már elvesznék a gondolataimban, hogy hol tudnám gyorsan beszerezni, ekkor Mária törékeny hangon megszólal, szája szögletében egy kósza mosoly alakul. 
-Gyermekem! Ha épp van időd, öleld magadhoz, ha nincs, akkor is tedd ezt.
Majd Mária felém fordul és odasúgja. 
-Nem toltátok ti túl az én szekerem? 
Ismét a gondolataimba mélyednék, de ekkor Mária gyomra megkordul az éhségtől. A törpszékből feláll, visszanéz, hogy az ép maradt-e. A specialista megigazítja a szék huzatján az ülőredőket, legyint egyet és szót szaporít. 
-Mária! Már majd elfelejtettem. Elveid szerint élünk és nem csak tárgyakban! Nincs fölösleges jutalom a semmiért! Punktum! Ez nálam is alap. Se fogtündér, se rénszarvason ügető Mikulás!
Mária lélegzete elakad, az égre, majd a konyha felé tekint. Én meg odakísérem ahol a bazsalikom illatozik.

Az álmomon túl, van egy valóvá vált álom. Én is szülő lettem.

Amikor megtudtam, hogy kisbabát várok, mindenféle Facebook csoportba jelentkeztem. A szülünk, szoptatunk, nevelünk témakörben minden fellelhetőbe beléptem, aztán meg leléptem. Maradt a rutinos és barátságos védőnő, a hasonlóan későn szült kortárs régi barátnő, és a hiteles online oldalak szakértőkkel. 
Egy valami amiből nem léptem ki, azok a Montessori csoportok voltak. Ide szigorúan édesanyaként és nem pedagógusként jelentkeztem. Sok oktatási csoportban vagyok tag, a Montessori csoportok jelenlétében nyert ötleteket otthonra szántam. Ahogy teszi azt nagyon sok szülő amikor ilyen csoportba jelentkezik és elkezd ilyen módon foglalkozni a gyermekével. Ami egyébként üdvözítő, hisz pozitív az ha hasznosan, élményekkel gazdagon töltik az időt a kicsikkel. Sok ilyen jellegű oldalt nem pedagógus hoz létre, hanem teljesen más szakma képviselője, mert épp ő akar mindenféle rossz szándék nélkül elmélyedni a témában. Jó kezdeményezésnek tartom. 
Amit látok a csoportokban, hogy tényleg túltoltuk azt a szekeret. Ami jellemző az a témában való túlzásokba esés vagy épp a felületesség. De épp lehet ennek a kettőnek az ötvözete is. 
A minap az egyik montessorri csoportban megosztottam egy fotót, ami egy játékot mutat be. Tojástartóból. Hiába, a korrupció, azt oktatási és egészségügyi rendszer aggasztó állapota, a tömegével külföldre távozó értelmiség, a kortárs gyerekverseket írók és költők gyalázása, semmi sem olyan nagy horderejű, mint egy játék, ami tojástartóból készült. A helyes mamitársak mellett megjelentek a posztot széttrollkodó mamik. Felrobbant a net, izzott a negatív kommentszekció billentyűzete. Jött először a higiéniai anyu. Fertőtlenítés volt-e, s mivel. Aztán jött a kontrázós anya, hogy a WC papír gurigák még oké, hisz azt tudja, hogy az övék (talán ők tojták össze erre gondolt és nem más tyúkja), de a tojástartó, az mégis milyen már, brrrrrr. És jöttek az erre elbizonytalanodó kismamák akik mindezekre lájkot nyomtak. (Kutatási eredmény ugye, a negatív kommenteknek jobban hisznek, az vonzóbb.) Persze én sem vesztettem el a humorérzékem. Írom, ecetes vízzel megtöltött spriclivel és kézrátétellel fertőtlenítek. Hagyatkoztam volna az újrahasznosításra, a környezettudatos gondolkodásra, de erre is volt válasz. Nekik kandallóban hasznosulnak újra a tojástartók. Na itt megállt az ütő. 
Ugye vicces? Vagy mégsem? Igen ez vér komoly. De kellett nekem posztolgatni fertőtlenítés nélküli tojástartót amibe kislányom alsós számolópálcikát dugdos alig egy évesen. Mit nekik játék, mit nekik öröm! Hát ebből a Facebook csoportból is kiléptem. 
Messzemenő következtetést nem érdemes levonni a történetből, de azért felmerült bennem, mégis a férjemnek van igaza, amikor azt mondta, talán sokan azt hiszik, hogy a reneszánszát élő reformpedagógiai törekvés egy jóféle olasz bor lehet.

Játszani is engedd

Ma reggel, olvasás közben egy számomra megmagyarázhatatlan cikket találtam. Az írás egy olyan ovis csoportról szólt, ahol az óvó néni közösen a gyerekekkel, egy úgynevezett szabálygyűjteményt alkotott. Ez a gyűjtemény, könyv formájában készült, rajzokkal, kivágott figurákkal illusztrálva a csoportszabályokat. A képi anyaghoz szöveg is került. Pl. „Ha az óvónéni hív, ha hozzám beszél, akkor ráfigyelek” vagy „Köhögéskor, tüsszögéskor, a szám elé teszem a kezem”, vagy „Ha valamelyik társam sír, odamegyek hozzá és megvigasztalom”.

A Facebook oldal, ahol találtam a cikket, rengeteg követőt vonz. Többek között anyukákat és pedagógus kollégákat. Az oldal adminja kifejezetten jónak találja az ötletet és megvalósításra ajánlja. A cikk ahol az írás megjelent, szintúgy hasonló olvasótáborral büszkélkedhet. Kollégák, a poszt végén írják is, szívesen megvalósítanák az ötletet.

Én pedig értetlenkedve figyelem, hogy ezeknek az oldalaknak miért van ennyi követője. Ráadásul olyanok is követik ezeket az oldalakat, akiknek tisztában kellene lenniük a megvalósítás hátulütőiről, hisz tanultak a gyermeki pszichéről, fejlődéslélektanról.

Talán vannak más lehetőségek is, életszerűbb, játékos módszerekkel, amelyek hosszútávon is célravezetőek.

Csak egy példa. Kortárs írók, egyszerű lazasággal – mert képmutatón, szájbarágósan nem lehet – írnak nagyszerű verseket és meséket. Szeretetről, barátságról, együttérzésről, a gyerekek problémájáról, olyan szereplőkkel, akikkel azonosulni tudnak, beleélhetik magukat egy-egy mesehős helyzetébe, így tanulhatnak empátiát és türelmet. Ha pedig illemről, jó szokásról van szó, jobbnál jobb versikék születnek. Ott van Szabó T. Anna Kézmosó-verse. Élvezetes, rímes, vicces, ritmusos. Aki ismer tudja, vesszőparipám a kortárs gyermekirodalom, s annak támogatása, a pedagógiai munkában való alkalmazása. De higgyétek el, ez csak egy dolog amit alkalmazni lehet, mert számtalan jó ötlet van a gyerekek igényeire szabva. Amiben mindenki jól érzi magát.

Hogy miért fontos a játékos tanulás? Mert ez a korosztály, a gyerekek, leginkább játszva képesek elsajátítani a számukra hasznos tudást.

Övéké a jövő 🙂

Categories: Vélemény Tags: Címkék:

Iskolaválasztás és az EQ-fejlesztő mesék

Amikor a pályámat kezdtem, az első főnököm úgy indított utamra, hogy az egész “csak” bohóckodás. Mi tanítók, minden nap, reggeltől estig bohóckodunk. A humor a legfontosabb eszköz ahhoz, hogy a gyerekek jól érezzék magukat az iskolai környezetben. Igyekeztem hát ehhez tartani magam. Felnéztem rá, mert az évek alatt egy kiváló iskolát formált és alakított, a kor szellemének megfelelően. Sajnos azóta már nincs közöttünk.

Pályakezdőként, az első munkahelyemen először napközis nevelőként segítettem a kicsik cseperedését, emellett a műveltségterületemet, az informatikát tanítottam. Ez az iskola napközis iskolatípusba tartozott, így a délelőtti tanulás és a délutáni szabadidő jobban elvált egymástól. Pályakezdőként a napközis nevelői státusz nagyon jó alapot adott, mert különféle nevelési helyzeteket kellett megoldanom.

Tanítóként a második munkahelyemen tudtam igazán hasznosítani a főiskolán tanult, különböző tárgyakhoz kapcsolódó módszertant. Ez az intézmény már iskolaotthonos formában működött. Itt már nem csak nevelői, hanem tanító munkát is elláttam. Ebben a formában, az osztályban tanító páros osztozik a tanórákon és a szabadidőn, vagyis szinte azonos a felelősség.

Mivel férjemmel Budapestről, Székesfehérvárra költöztünk, így új munkahelyet kellett keresnem. Szerencsére hamar meg is találtam. Az állásinterjún a legszimpatikusabb az volt, hogy kívülről betéve tudták az önéletrajzomat. A beszélgetés során úgy éreztem, hogy a pedagógiai elvek is hasonlóak az enyémhez és mivel a szimpátia kölcsönösnek mutatkozott, az új tanévet már itt kezdhettem.

Az a bizonyos bűvös mesebeli harmadik, a székesfehérvári István Király Általános Iskola

Egy szimpatikus iskola

Ha az első iskolámnál a vidámságot és a humort, a harmadiknál a mesebeli hangulatot említeném. Amikor belépünk, az iskola falai tele vannak rajzokkal és a legjellegzetesebb oktatási módszerek is először itt tükröződnek vissza. Az iskola életét hatalmas és színes, ahogy említettem mesebeli rajzok mutatják be, ami a gyerekek és a pedagógusok közös munkája.

A nevelési elveket tekintve, az iskola az idei tanévben az érzelmi intelligencia fejlesztését is be akarja vonni a pedagógiájába. Ezt a pedagógiát megalapozva, alig egy hete Dr. Kádár Annamáriát láttuk vendégül. Az a tény, hogy a pszichológus ellátogat hozzánk,  nagy örömmel töltött el, hisz a gyerekeknek gyakran olvasom a pszichológus által írt EQ-fejlesztő meséket. A mesék, a mese-regények, a gyerekversek, de a kamaszoknak írott irodalom, kezdetektől mankót nyújtanak számomra az anyanyelv tanítása és a különböző nevelési helyzetekben is. Ahogy azt a bemutatkozásomban is említem, az utóbbi időben szenvedélyesen kutatom a kortárs irodalom és az olvasóvá nevelés kapcsolatát, annak pszichológiai hatásait, spontán személyiség formáló hatását. Ezért örültem a találkozásnak.

Dr. Kádár Annamária (Fotó: Horváth Reni)

Dr. Kádár Annamária (Fotó: Horváth Reni)

Kádár Annamária a gyereknevelés kapcsán, pontosan arra a vidámságra és derűre ösztönöz, amit jó tanácsként életem első tanítási napja előtt kaptam. A kényes nevelési szituációkban mindig kéznél van a humor – ahogy ő fogalmaz – próbáljuk elővenni a játékos gyermeki énünket és szemléljük fordított perspektívában a gyerekekkel eltöltött időt.

Gyerekjóga a mindennapokban

A gyerekek életében manapság egyre több a stressz. A házi feladat sokasága, a – sokszor – szülők, tanárok általi nyomás, a végtelen iskola utáni tevékenységek – mint egy menetrend.

Csakúgy mint szülők, a gyerekek is fordulhatnak az ősi mozgásformához, a jógához, hisz a harmóniához vezető legrövidebb utat a gyerekeknek legkönnyebb megmutatni. A gyerekkorban elkezdett jóga, megalapozza az egész életen át való gyakorlást.

A jóga segít nekik a helyes testtudat kialakításában, fejleszti a rugalmasságot, koordinációt. A légzésfigyeléssel, légzéstechnikák elsajátításával megtanulja kezelni, levezetni a feszültséget. Mint a harcművészetek, úgy a jóga is fejleszti a gyerekek csodálatos tulajdonágait. A csoportos foglakozások és ezen belül a páros gyakorlatok erősítik a kapcsolatteremtést és a kommunikációt másokkal. Megtanulják megismerni belső világukat, érzelmeiket.

Kutatások eredményei mutatják, hogy a jóga segít a hiperaktív és figyelem-hiányos gyerekeknél is. Ezek a gyerekek vágynak a mozgásra és szükségük is van szenzoros-motoros ösztönzésre. A jóga segíti megnyitni ezeket a csatornákat különböző impulzusokkal, pozitív módon.

A jóga segít a nyugalom, a bizalom és az egyensúly kialakításában. Harmóniát teremt a gyerekek életében, s felszínre hozza a benső fényüket, mit minden gyermek magában hordoz.

Categories: Jóga Tags: Címkék: , , , , ,

A gyerekjóga világába csöppenve

A jógában, azon belül a gyerekjógában az a “trükk”, hogy nem csupán testtartásokat veszünk fel…

Ez így van és hogy miért is? Elmondom Neked. Legyél te lelkes szülő, pedagógus, vagy csupán érdeklődő és nyitott az új ismeretek irányába.

Amikor sok ezer évvel ezelőtt a jógik kifejlesztették az ászanákat, akkor még közel éltek a természethez, ami inspirálta őket. Megfigyelték a növények, az állatok “mozdulatait”, életritmusát. Amikor a gyerekek utánozzák a természet mozgását, hangjait, beleélik magukat, elképzelik annak tulajdonságait, egy új képet alkotnak, érzéseik útján magukban egy másik élőlény világából. Például mikor utánozzuk az oroszlánt, megtapasztalhatják, hogy ennek az állatnak az életét nem csak a hatalom szabályozza,  hanem bölcsességénél fogva vissza is tud vonulni.

És igen, a jógában, azon belül a gyerekjógában az a “trükk”, hogy nem csupán testtartásokat veszünk fel. Próbálom elérni, hogy a gyerekek egy testtartás során valóban olyanok legyenek, mint maga a póz (például hőspóz) úgy érezzenek, mint egy harcos.

A páros gyakorlatok a bizalmon alapulnak, az egymással való együttműködést segítik. A gyerekek fejlesztése csapatmunka. Különösen jó, ha egy kisebb gyerek nála idősebbel végez gyakorlatot. Ilyen gyakorlat például a fatartás segítséggel, vagyis mikor a kis “facsemete”, egy idősebb “fácska” védelmében cseperedik.

Mikor jön a pihenés, a gyerekek becsukják szemüket, s ezzel nyugtázzuk a nehéz nap zárását. A vizualizáció a legjobb módszer, amely ösztönzi a relaxációt. Kezdésnek hasi légzés, majd relaxációs zene hatására a kalandozás a képzelet világába. Egy másik megközelítés az irányított meditáció, vizualizáció, amelynek kiindulópontja lehet egy történet megnyugtató témája.

A természet fizikai mozgásokon keresztül mutatja be a jóga igazi jelentését. Az igazi egységet az univerzummal, s hogy teljes harmóniában és örömben tudunk élni önmagunkkal, és a külvilággal.

Categories: Jóga Tags: Címkék: , , ,