Címke: iskola

Anyák napja otthon, ünnepség nélkül

Az Anyák napi műsorokat tekintve sokszor jut eszembe, amit a tanítóképzőn több tanártól is hallottam. Ne szerepeltessük agyon a gyerekeket, de azt is, hogy az Anyák napja a gyerekek és az anyukájuk magánügye.

Évekkel ezelőtt, a Tanítók Konferenciáján egy neves pszichológus is arról beszélt, hogy az Anyák napi ünnepség, de legyen bármilyen iskolai műsor szereposztása, nem fedi le a tehetséges gyerekek fejlesztését, hisz nem az jelenti a tehetséggondozást, hogy iskolai műsorokban agyon szerepeltetjük a gyerekeket. Hozzátette, alsó tagozaton a tehetség kibontakoztatása történjen szakszerű módszerekkel – lelki támogatással kiegészítve, mert a tehetség sokszor nagy odafigyelést igényel – felső tagozaton pedig már megjelenhet a tehetség témájának megfelelő “szerepeltetés”. Az Anyák napja túl személyes ahhoz, hogy alkalmat adjon ilyen pedagógia céloknak.

Nem beszélve arról, hogy vannak olyan gyerekek, akik bátran kiállnak és elmondják a saját anyukájuknak az összes gyerek anyukája és nagymamája előtt a megtanult verset, de vannak olyan gyerekek is, akik nagyközönség előtt nehezen nyílnak meg (nem ritka, hogy pont az őstehetség). A mindennapos próbák ráadásul hihetetlen lelki terhet róhatnak a gyerekekre. Annál is inkább, mert az édesanyjuk és az ők kettejük bensőséges kapcsolatáról van szó egy műsor keretében. Hiába mondja sok szakember, hogy a tanórán megtanult énekeket és verseket összefűzve sokkal emberibb, kevésbé stresszes műsort lehet készíteni, legyen az bármilyen ünnepség, ez nem mindig valósul meg. A tanórán vagy szabadidőben kivitelezett próbák pedig a játékos foglalkozástól, a játéktól, az udvari szaladgálástól veszi el az időt.

Én is azt gondolom, hogy az Anyák napja egy bensőséges családi ünnep. Természetesen ettől még lehet segíteni a gyerekeket abban, hogy felköszöntsék az anyukájukat, vagy netalántán apukájukat az Apák napján, mert az is fontos ám.

Még Pesten tanítottam, amikor olyan verset tanultunk az akkori elsőseimmel, amit kizárólag otthon (a konyhában, a kanapén ülve, vagy a szőnyegen hasalva) mondanak el az anyukájuknak. Szülői visszajelzés alapján, sikerült a meglepetés és nagy örömöt hozott. Emellett persze volt iskolai műsor is, mert az “így szoktuk csinálni” mondat mellett, nem döntéshelyzeti pozícióban, sajnos nem tudtam teljes egészében kivitelezni a főiskolán tanultakat.

Persze hallani olyan változásokról, elsősorban óvodákban, ahol nagyrészt kettesben az anyukájukkal, zárt szobában mondják el a gyerekek a megtanult verset. Nekem erről az a véleményem, hogy ettől még nem válik családiassá ez az ünnep, ill. bennem rossz érzést is kelt ez a zárt szobás ötlet, ahol (ha elmondja végül, ha nem) a levegőben lebeg, bizony most verselnie kell a kicsiknek. De azt is tudom, hogy nehéz változtatni és mindenkinek megfelelni, bevezetni valami szokatlant. Így talán jobb döntés a fokozatosság elvét követni.

Nemrégiben, volt kollégáim írták, ők felvállalták, máshogyan csinálják és a tanult verset otthon mondják el a gyerekek, a suliban készített ajándék kíséretében. A kívülállók nem is tudják milyen nagy dolog ez. De jó példa rá, hogy bármikor lehet változtatni a berögzült szokásokon. Pedagógusként, ezzel az írással szerettem volna más szemszögből is megvilágítani az Anyák napi műsorok körülményeit, hogy mindannyian, minden fél kicsit tudatosabban kezelje ezt az érzékeny ünnepet.

Köszönöm, hogy olvasol! Ha tetszett az írás és úgy gondolod más is szívesen olvasná, kérlek oszd meg.

Délutánom Montessorival

Volt egy álmom! Bevezettem Montessori Máriát egy trendi gyerekszobába. Én szerveztem a talit, jobbomon büszkén domborított a dizájnt megalkotó anyuka, már már montessori specialista. 
-Mária! Úgy ahogy azt te elképzelted, ahogy pedagógiádban sugalltad, csak annyit tettem. 
Mária végignézet a szobán, szeme megakadt a termetes házikó ágyon. 
-Ez a csoda egy havi fizetésembe került, de nem akartam kihagyni a most futó szuper akciót a montessori webshopon és természetesen valami nem montessori szörnyűségbe fektetni a gyerekem. 
Mária bólint, higgadtan hümmög egyet, tekintete már a takaros polcot és az azon nyugvó, katonás sorrendben egymást követő játékokat szemléli. 
-Mind fa! Egytől egyig gondosan, tudatosan, gyerek kézbe tervezett darab. Tudod kevés az időm játékokat fabrikálni, pedig annyira szerettem gyerekként ezt azt csinálni. Na de majd ha a 22 hósom (értsd hónapos) odanő, akkor persze, egyelőre viszont nehéz. Most annyi dolog van vele. 
Mária tesz egy lépést előre, majd higgadt eleganciával foglal helyet a közelében lévő kisméretű relax fotelben, ami szintúgy montessori webshopos szerzemény. Ekkor a specialista zavarában a szájához kap. 
-Ó Máriám! Ez egy gyerekfotel súlyhatárral. Bár olyan törékeny teremtés vagy, picike és sovány, rég elmentél már. – horkantva kuncog még mindig zavartan, féltve a törpszéket. 
A súlyhatáros fotelt említve, hirtelen eszembe jut, hogy a parmezánt már megint elfelejtettem a spagettihez, amit Máriának korabeli formában készítettem el. Már már elvesznék a gondolataimban, hogy hol tudnám gyorsan beszerezni, ekkor Mária törékeny hangon megszólal, szája szögletében egy kósza mosoly alakul. 
-Gyermekem! Ha épp van időd, öleld magadhoz, ha nincs, akkor is tedd ezt.
Majd Mária felém fordul és odasúgja. 
-Nem toltátok ti túl az én szekerem? 
Ismét a gondolataimba mélyednék, de ekkor Mária gyomra megkordul az éhségtől. A törpszékből feláll, visszanéz, hogy az ép maradt-e. A specialista megigazítja a szék huzatján az ülőredőket, legyint egyet és szót szaporít. 
-Mária! Már majd elfelejtettem. Elveid szerint élünk és nem csak tárgyakban! Nincs fölösleges jutalom a semmiért! Punktum! Ez nálam is alap. Se fogtündér, se rénszarvason ügető Mikulás!
Mária lélegzete elakad, az égre, majd a konyha felé tekint. Én meg odakísérem ahol a bazsalikom illatozik.

Az álmomon túl, van egy valóvá vált álom. Én is szülő lettem.

Amikor megtudtam, hogy kisbabát várok, mindenféle Facebook csoportba jelentkeztem. A szülünk, szoptatunk, nevelünk témakörben minden fellelhetőbe beléptem, aztán meg leléptem. Maradt a rutinos és barátságos védőnő, a hasonlóan későn szült kortárs régi barátnő, és a hiteles online oldalak szakértőkkel. 
Egy valami amiből nem léptem ki, azok a Montessori csoportok voltak. Ide szigorúan édesanyaként és nem pedagógusként jelentkeztem. Sok oktatási csoportban vagyok tag, a Montessori csoportok jelenlétében nyert ötleteket otthonra szántam. Ahogy teszi azt nagyon sok szülő amikor ilyen csoportba jelentkezik és elkezd ilyen módon foglalkozni a gyermekével. Ami egyébként üdvözítő, hisz pozitív az ha hasznosan, élményekkel gazdagon töltik az időt a kicsikkel. Sok ilyen jellegű oldalt nem pedagógus hoz létre, hanem teljesen más szakma képviselője, mert épp ő akar mindenféle rossz szándék nélkül elmélyedni a témában. Jó kezdeményezésnek tartom. 
Amit látok a csoportokban, hogy tényleg túltoltuk azt a szekeret. Ami jellemző az a témában való túlzásokba esés vagy épp a felületesség. De épp lehet ennek a kettőnek az ötvözete is. 
A minap az egyik montessorri csoportban megosztottam egy fotót, ami egy játékot mutat be. Tojástartóból. Hiába, a korrupció, azt oktatási és egészségügyi rendszer aggasztó állapota, a tömegével külföldre távozó értelmiség, a kortárs gyerekverseket írók és költők gyalázása, semmi sem olyan nagy horderejű, mint egy játék, ami tojástartóból készült. A helyes mamitársak mellett megjelentek a posztot széttrollkodó mamik. Felrobbant a net, izzott a negatív kommentszekció billentyűzete. Jött először a higiéniai anyu. Fertőtlenítés volt-e, s mivel. Aztán jött a kontrázós anya, hogy a WC papír gurigák még oké, hisz azt tudja, hogy az övék (talán ők tojták össze erre gondolt és nem más tyúkja), de a tojástartó, az mégis milyen már, brrrrrr. És jöttek az erre elbizonytalanodó kismamák akik mindezekre lájkot nyomtak. (Kutatási eredmény ugye, a negatív kommenteknek jobban hisznek, az vonzóbb.) Persze én sem vesztettem el a humorérzékem. Írom, ecetes vízzel megtöltött spriclivel és kézrátétellel fertőtlenítek. Hagyatkoztam volna az újrahasznosításra, a környezettudatos gondolkodásra, de erre is volt válasz. Nekik kandallóban hasznosulnak újra a tojástartók. Na itt megállt az ütő. 
Ugye vicces? Vagy mégsem? Igen ez vér komoly. De kellett nekem posztolgatni fertőtlenítés nélküli tojástartót amibe kislányom alsós számolópálcikát dugdos alig egy évesen. Mit nekik játék, mit nekik öröm! Hát ebből a Facebook csoportból is kiléptem. 
Messzemenő következtetést nem érdemes levonni a történetből, de azért felmerült bennem, mégis a férjemnek van igaza, amikor azt mondta, talán sokan azt hiszik, hogy a reneszánszát élő reformpedagógiai törekvés egy jóféle olasz bor lehet.

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek oszd meg másokkal. Ha van kedved csatlakozz a Facebookon a Holddalalvó oldal közösségéhez, ahol további érdekes történeteket találsz. Személyesebb tartalommal az Instagram oldalon találkozhatsz velem.

Iskolaválasztás és az EQ-fejlesztő mesék

Amikor a pályámat kezdtem, az első főnököm úgy indított utamra, hogy az egész “csak” bohóckodás. Mi tanítók, minden nap, reggeltől estig bohóckodunk. A humor a legfontosabb eszköz ahhoz, hogy a gyerekek jól érezzék magukat az iskolai környezetben. Igyekeztem hát ehhez tartani magam. Felnéztem rá, mert az évek alatt egy kiváló iskolát formált és alakított, a kor szellemének megfelelően. Sajnos azóta már nincs közöttünk.

Pályakezdőként, az első munkahelyemen először napközis nevelőként segítettem a kicsik cseperedését, emellett a műveltségterületemet, az informatikát tanítottam. Ez az iskola napközis iskolatípusba tartozott, így a délelőtti tanulás és a délutáni szabadidő jobban elvált egymástól. Pályakezdőként a napközis nevelői státusz nagyon jó alapot adott, mert különféle nevelési helyzeteket kellett megoldanom.

Tanítóként a második munkahelyemen tudtam igazán hasznosítani a főiskolán tanult, különböző tárgyakhoz kapcsolódó módszertant. Ez az intézmény már iskolaotthonos formában működött. Itt már nem csak nevelői, hanem tanító munkát is elláttam. Ebben a formában, az osztályban tanító páros osztozik a tanórákon és a szabadidőn, vagyis szinte azonos a felelősség.

Mivel férjemmel Budapestről, Székesfehérvárra költöztünk, így új munkahelyet kellett keresnem. Szerencsére hamar meg is találtam. Az állásinterjún a legszimpatikusabb az volt, hogy kívülről betéve tudták az önéletrajzomat. A beszélgetés során úgy éreztem, hogy a pedagógiai elvek is hasonlóak az enyémhez és mivel a szimpátia kölcsönösnek mutatkozott, az új tanévet már itt kezdhettem.

Az a bizonyos bűvös mesebeli harmadik, a székesfehérvári István Király Általános Iskola

Egy szimpatikus iskola

Ha az első iskolámnál a vidámságot és a humort, a harmadiknál a mesebeli hangulatot említeném. Amikor belépünk, az iskola falai tele vannak rajzokkal és a legjellegzetesebb oktatási módszerek is először itt tükröződnek vissza. Az iskola életét hatalmas és színes, ahogy említettem mesebeli rajzok mutatják be, ami a gyerekek és a pedagógusok közös munkája.

A nevelési elveket tekintve, az iskola az idei tanévben az érzelmi intelligencia fejlesztését is be akarja vonni a pedagógiájába. Ezt a pedagógiát megalapozva, alig egy hete Dr. Kádár Annamáriát láttuk vendégül. Az a tény, hogy a pszichológus ellátogat hozzánk,  nagy örömmel töltött el, hisz a gyerekeknek gyakran olvasom a pszichológus által írt EQ-fejlesztő meséket. A mesék, a mese-regények, a gyerekversek, de a kamaszoknak írott irodalom, kezdetektől mankót nyújtanak számomra az anyanyelv tanítása és a különböző nevelési helyzetekben is. Ahogy azt a bemutatkozásomban is említem, az utóbbi időben szenvedélyesen kutatom a kortárs irodalom és az olvasóvá nevelés kapcsolatát, annak pszichológiai hatásait, spontán személyiség formáló hatását. Ezért örültem a találkozásnak.

Dr. Kádár Annamária (Fotó: Horváth Reni)

Dr. Kádár Annamária (Fotó: Horváth Reni)

Kádár Annamária a gyereknevelés kapcsán, pontosan arra a vidámságra és derűre ösztönöz, amit jó tanácsként életem első tanítási napja előtt kaptam. A kényes nevelési szituációkban mindig kéznél van a humor – ahogy ő fogalmaz – próbáljuk elővenni a játékos gyermeki énünket és szemléljük fordított perspektívában a gyerekekkel eltöltött időt.

8+2 inspiráló gyerekkönyv, amelynek szereplői most mennek iskolába

Holddal alvó

8 könyv a sulikezdésre, +2 a sulis időkre. Az itt ajánlott könyveket talán ismered is már gyerekkorodból. Egy biztos, újra átélni azt, hogy milyen az iskolapadot koptatni – mert hogy ez történik az első napokban, mikor gyermekünk először lépi át az iskola kapuit – izgalmas dolog. Ezt a pillanatot ragadják meg ezen könyvek szerzői is. A másik két könyvet amit ajánlok, már akkor vegyétek elő, amikor nagy szükség van a humor feszültségoldó szerepére. 

Miklya Luzsányi Mónika: Zoknimanó és a sulicsoda Az iskola egy csodadolog! Főleg, ha az embert Harmat Viola tanító néni tanítja. Ezért várja már Soma is az iskolát. És várja már Mikula, a zoknimanó is, mert nagyon szeretne megtanulni olvasni.

Holddal alvó
 Amber Stewart: Tacsipacsi iskolába megy Tacsipacsi nagyon vágyott az iskolába! Ám, amikor elérkezett az első nap, a kiskacsa hirtelen elbizonytalanodott: tényleg olyan jó hely az iskola? Érthető – iskolássá válni nagyon nagy lépés! A kedves kis történetben a kiskacsa egyre nyugodtabbá és vidámabbá válik ezen a bizonyos első napon. Megnyugtatja az iskola derűs légköre, és az, hogy a táskájából sorra kerülnek elő a bizonyítékok: a mamája itt is vele van, a mama szeretete mindenhová elkíséri.
Holddal alvó
Érsek Rózsa: Első nap az iskolában A szerző aktív pedagógus, aki saját tapasztalatait felhasználva állította össze ezt a könyvet, hogy megkönnyítse a gyermekek beilleszkedését az iskolai környezetbe. Paulovkin Boglárka bájos illusztrációi az iskolakezdés legfontosabb pillanatait mutatja be, alkalmat adva arra, hogy a gyerekek és szülők közösen beszélgetve készüljenek erre a fontos eseményre. Az Első nap az iskolában játékos formában járul hozzá ahhoz, hogy szorongás és félelem helyett gyermekeink boldogan és örömmel menjenek iskolába, ami a sikeres és eredményes tanulás egyik legfontosabb feltétele.
Holddal alvó
Jean-Philippe Arrou-Vignod: Liza és Micsoda az iskolában Liza iskolás lesz, de Micsoda nélkül egy tapodtat sem mozdul. Igy elrejti Micsodát az iskolatáskájába a füzetek, balettcipő, félig megrágott cukorkák közé. Micsoda nem sokáig lapul a táskában. A korábbi epizódokból megszokott kalandos, szórakoztató történet különleges rajzos stílusban.
Holddal alvó
Harry Horse: Kisnyuszi suliba megy  Kisnyuszi nagyon izgatott. Elérkezett ugyanis az a nap, amikor iskolába megy. Megfésüli játék lova sörényét, szalagot köt rá, és ketten együtt nekiindulnak a nagy útnak…
Holddal alvó
Liane Schneider: Bori iskolába megy Végre elérkezett a nap: Bori iskolába megy! De míg egy óvodásból igazi iskolás lesz, még annyi izgalmas dolog vár rá, és rengeteg új holmira is szüksége van. Vajon teljesül Bori minden vágya? Kitől fog iskolatáskát kapni? Egy osztályba fognak járni Julcsival? Te mit gondolsz?
Holddal alvó
Janikovszky Éva. Már iskolás vagyok! Micsoda boldogság és dicsőség az első iskolatáska! Dani is büszke örömmel indul iskolába, ahol a lelkesedése lohad ugyan, de érdeklődése nőttön-nő. A felnőttek kérdésére, hogy jó-e iskolába járni, Dani nem tud válaszolni. Van amikor jó, s van, amikor rossz. Janikovszky Éva játékosan megírt könyvét Réber László elragadó, színes illusztrációival kisiskolásoknak és szüleiknek ajánljuk.
Holddal alvó
Bodó Béla: Brumi az iskolában Brumi életében eljött a nagy pillanat: a kis medvebocsból immár iskolás nagymackó lett. A népszerű Brumi-sorozat hőse ebben a kötetben első osztályos élményeiről számol be. Bár Brumi és új barátai, köztük Dagi, Panasz Muki, Pulykapipi és Jócsont az iskolában nem tanulnak mézevést, málnaszedést vagy mogyoróropogtatást, de azért nagyon jól érzik magukat. Rengeteg új, izgalmas dolgot tanulnak, és megannyi kalandba keverednek.
Holddal alvó
René Goscinny – Jean-Jacques Sempé: A kis Nicolas kiadatlan kalandjai 2. Egy kisiskolás fiú elbeszélése iskolai és egyéb kalandjairól. A híres-neves kisdiák és barátai újabb üde, derűs és olykor megindító történetei alkotják A kis Nicolas kiadatlan kalandjai második kötetét. A 45 történetben a zseniális humorista szerzők váratlanabbnál váratlanabb helyzetekbe repítik hőseiket. A varázslatos világban a gyerekek éles szemmel, egy kicsit kajánul, de mindig szeretettel néznek a nagyokra, a felnőttek pedig éretlen módon intézik művien valóságos ügyes-bajos dolgaikat.
Holddal alvó
Sara Pennypacker: Klementin Gördülékeny, könnyed, vidám olvasmány azon olvasóknak, akik csak nemrég ismerkedtek meg a betűkkel. Ideális választás. Klementinnek nincs valami jó hete. – Hétfőn leküldik az igazgatói irodába, mert lenyírta Margaret haját. – Kedden Margaret anyukája legszívesebben megfojtaná. – Szerdán. mehet megint az igazgatói irodába. – Csütörtökön Margaret nem áll vele szóba. Soha többé. – Pénteken nem ízlik a reggeli, de ez még semmi. – Szombaton már a mamája is haragszik rá. – Na jó. Egy szóval: Klementinnek katasztrofális hete van. Egy új sorozat kezdő olvasóknak. Vidám történet egy kisiskolás kislányról, nagy betűkkel, humorral, úgy megírva, hogy a gyerekek kedvet kapjanak a folytatáshoz és az olvasáshoz is.

Gyerekjóga a mindennapokban

A gyerekek életében manapság egyre több a stressz. A házi feladat sokasága, a – sokszor – szülők, tanárok általi nyomás, a végtelen iskola utáni tevékenységek – mint egy menetrend.

Csakúgy mint szülők, a gyerekek is fordulhatnak az ősi mozgásformához, a jógához, hisz a harmóniához vezető legrövidebb utat a gyerekeknek legkönnyebb megmutatni. A gyerekkorban elkezdett jóga, megalapozza az egész életen át való gyakorlást.

A jóga segít nekik a helyes testtudat kialakításában, fejleszti a rugalmasságot, koordinációt. A légzésfigyeléssel, légzéstechnikák elsajátításával megtanulja kezelni, levezetni a feszültséget. Mint a harcművészetek, úgy a jóga is fejleszti a gyerekek csodálatos tulajdonágait. A csoportos foglakozások és ezen belül a páros gyakorlatok erősítik a kapcsolatteremtést és a kommunikációt másokkal. Megtanulják megismerni belső világukat, érzelmeiket.

Kutatások eredményei mutatják, hogy a jóga segít a hiperaktív és figyelem-hiányos gyerekeknél is. Ezek a gyerekek vágynak a mozgásra és szükségük is van szenzoros-motoros ösztönzésre. A jóga segíti megnyitni ezeket a csatornákat különböző impulzusokkal, pozitív módon.

A jóga segít a nyugalom, a bizalom és az egyensúly kialakításában. Harmóniát teremt a gyerekek életében, s felszínre hozza a benső fényüket, mit minden gyermek magában hordoz.

Categories: Jóga Tags: Címkék: , , , , ,

4 inspiráló tipp iskolába készülő gyermekünk sikeréért

Holddal alvó

Minden család számára izgalmakkal teli időszak az iskolakezdés. Sokat beszélünk róla, készülünk, várakozunk. De vajon hogyan tehetjük könnyebbé az ezt megelőző időszakot? Mit tehetünk már most gyermekünk jövőbeni iskolai sikeréért? Adok pár ötletet az iskolát megelőző időszak tekintetében.

Mennyiség kontra minőség

Beszéljünk először a szülői minőségről. Rohanó világunkban lelkiismeret furdalás gyötörhet, hogy vajon ellátod-e megfelelően anyai vagy apai feladataidat.

Sokszor azt gondoljuk, minél több időt töltünk gyermekünkkel, annál jobban segítjük fejlődését, cseperedését. Ez így is van, de mit tehet az a szülő, akinek valamilyen oknál fogva kevesebb az ideje? Úgy gondolom, inkább számít az együtt töltött idő milyensége, mint mennyisége. Ha kevés időd is van, sokat tehetsz szülőként, gyermeked lelki épségének fenntartásában, ha értelmes közös programokkal támogatod tanulási, művelődési szokásainak alakulását.

Feladatlap vagy játék

Elérkeztünk a közös programhoz. Iskolába készül, így azt gondolhatjuk elő a feladatlappal, elvégre a tanítónénik is használják. Fontos megjegyeznem, hogy a szülőnek nem kell helyettesíteni a tanítót. Sokkal fontosabb a kiegyensúlyozott és harmonikus környezet megteremtése, ill. a kulturális és nyelvi környezet biztosítása. Ha tehát úgy gondoljuk, nincs ötletünk a fiatal nebulók segítésére, kezdjünk el visszaemlékezni gyerekkorunkra. Mennyi egyszerű és praktikus játék, ami főleg a szabadban történt, így új ismereteket felfedezve, színesebbé téve a mindennapokat. Fontos az élmény.

Élménytanulás

Az ilyen korú gyerekek gondolkodása szemléletes-képszerű. Nagy szerepet kap a kobakjában a cselekvés. Ha szeretnénk megismertetni egy bizonyos korral, játsszuk el azt, mutassuk meg, meséljünk neki, lehetőleg élményszerűen. Hihetetlen színészi képességek bújhatnak elő ilyenkor belőlünk. Teremtsük meg az otthoni színházat. Figyeljük meg hogyan kapcsolódik be a játékba, hogyan játszik felszabadultan. Nagyszerű gyermekirodalmak is vannak, amelyek felkelthetik a gyerekek érdeklődését bizonyos témakörök iránt.

Viszont ha egy növényt vagy állatot szeretnénk vele megismertetni, ne csak a könyveket hívjuk segítségül, hanem menjünk ki a természetbe és keressük meg azt. Számolni tanulunk? Miért ne tehetnénk azt babszemekkel, vagy cikkekre vágott almával? Számtalan képesség fejleszthető, ha hagyjuk a dolgokat nekik megélni és felfedezni. Ezeket az élményeket feladatlapokkal nem lehet pótolni, ráadásul egy idő után unalmassá válik a gyerekeknek. Viszont ha cselekedve tanul, figyelmét sokkal hatékonyabban tudja összpontosítani, emlékezetében pedig sokkal tovább megőrzi.

Mi a helyzet az olvasással? 

Jó ha rendszeresen felolvasunk, még akkor is, amikor már tud olvasni a gyerek. Kutatási adatok szerint, azoknál a gyerekeknél kevesebb a szövegértési probléma és érnek el jobb eredményeket, akiknél az olvasás gyakori jelenség. A különbség, majdnem egy félévnyi iskolázással egyenértékű. A “felovasót” hallgatva és figyelve, ő maga alkotja meg képzeletében a szereplők tulajdonságait, a mese környezetét, ami által fejlődik a fantáziája és a kreativitása. A későbbiekben is fontos a meseolvasás. A nebulókkal való foglalkozás különböző lehetőségei közül, a mesélés, a tanultakról  való beszélgetés nagyon hasznos, hisz spontán élmény. Tehát otthon, elsősorban nem az olvasástanulás feladatait – betűkirakó, szólánc – kell a játéktevékenység tárgyává tenni.

Végeredményben ha élményt adunk iskolába készülő gyerekünknek, máris teljesítettük szülői kötelezettségünk egy részét.

Nagyon jó iskolakezdést kívánok mindenkinek!

Categories: Iskola Tags: Címkék: , , , , ,