Kategória: Egyéb

Óvónéni kerestetik

Kreatív, ötletes,leleményes, kiegyensúlyozott, gyerekbarát óvónéni kerestetik! – hallom magamat, cirka két és fél év múlva, mikor a kislányom odanő.

Ma reggel, olvasás közben egy számomra elszomorító cikket találtam. Az írás egy olyan ovis csoportról szólt, ahol az óvó néni közösen a gyerekekkel, egy úgynevezett szabálygyűjteményt alkotott. Ez a gyűjtemény, könyv formájában készült, rajzokkal, kivágott figurákkal illusztrálva a csoportszabályokat. A képi anyaghoz szöveg is került. Pl. „Ha az óvónéni hív, ha hozzám beszél, akkor ráfigyelek” vagy „Köhögéskor, tüsszögéskor, a szám elé teszem a kezem”, vagy „Ha valamelyik társam sír, odamegyek hozzá és megvigasztalom”. Ez rendben is lenne így, de miért ebben a formában?

Annyi, de annyi játék van, ami sokkalta életszerűbb. Ők nem kis felnőttek, hogy szabálykönyvet gyártsanak, ráadásul ilyen piciként. Annyi, de annyi pszichológiai, fejlődéslélektani könyvet, kiadványt, tanulmányt találni különböző korosztályra bontva. Honlapokat találhatunk modern oktatási formákról, hiteles csoportokat, segítő szakemberek által vezetett fórumokat. De elég lenne csak tisztán és egyszerűen ismerni a gyerekeket.

Hol marad a játék? Mert ez nem játékos tanulás az biztos. Hol maradnak a mondókák, a bábok, a szerepjátékok, a mesék?

Kortárs írók, egyszerű lazasággal – mert képmutatón, szájbarágósan nem lehet – írnak nagyszerű verseket és meséket. Szeretetről, barátságról, együttérzésről, a gyerekek problémájáról, olyan szereplőkkel, akikkel azonosulni tudnak, beleélhetik magukat egy-egy mesehős helyzetébe, így tanulhatnak empátiát és türelmet. Ha pedig illemről, jó szokásról van szó, jobbnál jobb versikék születnek. Ott van Szabó T. Anna Kézmosó-verse. Élvezetes, rímes, vicces, ritmusos.

A Facebook oldal, ahol találtam a cikket, rengeteg követőt vonz. Többek között anyukákat és pedagógus kollégákat. Az oldal adminja kifejezetten jónak találja az ötletet és megvalósításra ajánlja. A cikk ahol az írás megjelent, számomra eddig hiteles forrásnak tűnt, szintúgy hasonló olvasótáborral. Kollégák, a poszt végén írják is, szívesen megvalósítanák az ötletet.

Elgondolkodtam, hogy ez a módszer mit szülhet. Vajon hosszútávon valóban eléri-e a kitűzött célt? Úgy gondolom semmiképpen nem. Ahogy említettem, nem tartom játékos tanulásnak ennek a gyűjteménynek a közös kivitelezését. Márpedig ez a korosztály, játékosan sajátítja el a számára hasznos tudást.

Övéké a jövő 🙂

 

Categories: Egyéb, Vélemény Tags: Címke:

Iskolaválasztás és az EQ-fejlesztő mesék

Amikor a pályámat kezdtem, az első főnököm úgy indított utamra, hogy az egész “csak” bohóckodás. Mi tanítók, minden nap, reggeltől estig bohóckodunk. A humor a legfontosabb eszköz ahhoz, hogy a gyerekek jól érezzék magukat az iskolai környezetben. Igyekeztem hát ehhez tartani magam. Felnéztem rá, mert az évek alatt egy kiváló iskolát formált és alakított, a kor szellemének megfelelően. Sajnos azóta már nincs közöttünk.

Pályakezdőként, az első munkahelyemen először napközis nevelőként segítettem a kicsik cseperedését, emellett a műveltségterületemet, az informatikát tanítottam. Ez az iskola napközis iskolatípusba tartozott, így a délelőtti tanulás és a délutáni szabadidő jobban elvált egymástól. Pályakezdőként a napközis nevelői státusz nagyon jó alapot adott, mert különféle nevelési helyzeteket kellett megoldanom.

Tanítóként a második munkahelyemen tudtam igazán hasznosítani a főiskolán tanult, különböző tárgyakhoz kapcsolódó módszertant. Ez az intézmény már iskolaotthonos formában működött. Itt már nem csak nevelői, hanem tanító munkát is elláttam. Ebben a formában, az osztályban tanító páros osztozik a tanórákon és a szabadidőn, vagyis szinte azonos a felelősség.

Mivel férjemmel Budapestről, Székesfehérvárra költöztünk, így új munkahelyet kellett keresnem. Szerencsére hamar meg is találtam. Az állásinterjún a legszimpatikusabb az volt, hogy kívülről betéve tudták az önéletrajzomat. A beszélgetés során úgy éreztem, hogy a pedagógiai elvek is hasonlóak az enyémhez és mivel a szimpátia kölcsönösnek mutatkozott, az új tanévet már itt kezdhettem.

Az a bizonyos bűvös mesebeli harmadik, a székesfehérvári István Király Általános Iskola

Egy szimpatikus iskola

Ha az első iskolámnál a vidámságot és a humort, a harmadiknál a mesebeli hangulatot említeném. Amikor belépünk, az iskola falai tele vannak rajzokkal és a legjellegzetesebb oktatási módszerek is először itt tükröződnek vissza. Az iskola életét hatalmas és színes, ahogy említettem mesebeli rajzok mutatják be, ami a gyerekek és a pedagógusok közös munkája.

A nevelési elveket tekintve, az iskola az idei tanévben az érzelmi intelligencia fejlesztését is be akarja vonni a pedagógiájába. Ezt a pedagógiát megalapozva, alig egy hete Dr. Kádár Annamáriát láttuk vendégül. Az a tény, hogy a pszichológus ellátogat hozzánk,  nagy örömmel töltött el, hisz a gyerekeknek gyakran olvasom a pszichológus által írt EQ-fejlesztő meséket. A mesék, a mese-regények, a gyerekversek, de a kamaszoknak írott irodalom, kezdetektől mankót nyújtanak számomra az anyanyelv tanítása és a különböző nevelési helyzetekben is. Ahogy azt a bemutatkozásomban is említem, az utóbbi időben szenvedélyesen kutatom a kortárs irodalom és az olvasóvá nevelés kapcsolatát, annak pszichológiai hatásait, spontán személyiség formáló hatását. Ezért örültem a találkozásnak.

Dr. Kádár Annamária (Fotó: Horváth Reni)

Dr. Kádár Annamária (Fotó: Horváth Reni)

Kádár Annamária a gyereknevelés kapcsán, pontosan arra a vidámságra és derűre ösztönöz, amit jó tanácsként életem első tanítási napja előtt kaptam. A kényes nevelési szituációkban mindig kéznél van a humor – ahogy ő fogalmaz – próbáljuk elővenni a játékos gyermeki énünket és szemléljük fordított perspektívában a gyerekekkel eltöltött időt.

Ki lehet a titkok tudója?

“A legszebb élmény a földön találkozni a titokzatossal.”

(Albert Einstein)

A tudat által életre keltett energiákról régóta tudunk. Fennmaradt feljegyzések vallásos csodákat idéznek, próféták, mágusok tetteiről. Bár a múlt eseményeit kétkedve fogadjuk, de ilyesfajta csodákkal ma is számtalanszor találkozhatunk.

Balesete után energiaátadással gyógyította. Egy eset a sok közül. De mi is történik ilyenkor? Megmagyarázható-e valamivel ezeknek a láthatatlan energiáknak a gyógyító ereje? A válasz nem egyszerű.

A betegek gyógyítása olyan univerzumok energiáinak létét sejteti, amely minden fizikai törvénynek ellentmondva, a tudat által mozgósítható. Ez az ismeretlen erő; életenergia ugyanaz amit a kínaiak csínek, az indiaiak pránának neveznek.

Relativitáselmélet és kvantummechanika

A két elmélet között, a mai napig logikai ellentmondás mutatható ki. Nemhiába dúlt vita évtizedeken keresztül, hogy vajon melyik elmélet a hibás. Einstein, Podolsky és Rosen közös értekezésében próbálta megcáfolni a kvantummechanika valószínűségi értelmezését, említi Dr. Héjjas István, “A fizika rejtéjei” c. írásában. Einsteinék olyan következtetésre jutottak, hogy ha két kvantumobjektum kapcsolatba kerül, akkor közöttük a szétválasztást követően is megmarad egyfajta úgynevezett nem lokális kapcsolat és-e miatt a két objektum viselkedése, továbbra is összehangolt lesz.

Einstein és társai a kvantumelmélet hiányosságát akarták nyilvánvalóvá tenni. Einstein szerint  egy ilyen jelenség annyira képtelenség, hogy ha ez a lehetőség a kvantumelméletből logikusan következik, akkor az elméletben lehet a hiba.

Az utóbbi évtizedekben végrehajtott fizikai kísérletek igazolták, hogy az Einstein és társai következtetése működik. E jelenséget azóta is EPR paradoxonnak vagy effektusnak nevezik. Több fejlett országban ezen effektus elvén fejlesztik a szupergyors, a mostaniaknál milliárdszor nagyobb teljesítményű kvantumszámítógépeket.

A kérdés ugyanaz, létezik-e rejtett kölcsönhatás az univerzum összes objektuma között, beleértve az emberi tudatot is, amely az univerzum része. Válasz eddig nem született. A tudományos parapszichológia is kénytelen beérni a jelenségek megfigyelésével, rendszerezésével, leírásával.

Egy a biztos, a tudat központi szerepe, ami gyógyuláshoz vezet.

Categories: Egyéb Tags: Címke: ,