Anyák napja otthon, ünnepség nélkül

Az Anyák napi műsorokat tekintve sokszor jut eszembe, amit a tanítóképzőn több tanártól is hallottam. Ne szerepeltessük agyon a gyerekeket, de azt is, hogy az Anyák napja a gyerekek és az anyukájuk magánügye.

Évekkel ezelőtt, a Tanítók Konferenciáján egy neves pszichológus is arról beszélt, hogy az Anyák napi ünnepség, de legyen bármilyen iskolai műsor szereposztása, nem fedi le a tehetséges gyerekek fejlesztését, hisz nem az jelenti a tehetséggondozást, hogy iskolai műsorokban agyon szerepeltetjük a gyerekeket. Hozzátette, alsó tagozaton a tehetség kibontakoztatása történjen szakszerű módszerekkel – lelki támogatással kiegészítve, mert a tehetség sokszor nagy odafigyelést igényel – felső tagozaton pedig már megjelenhet a tehetség témájának megfelelő “szerepeltetés”. Az Anyák napja túl személyes ahhoz, hogy alkalmat adjon ilyen pedagógia céloknak.

Nem beszélve arról, hogy vannak olyan gyerekek, akik bátran kiállnak és elmondják a saját anyukájuknak az összes gyerek anyukája és nagymamája előtt a megtanult verset, de vannak olyan gyerekek is, akik nagyközönség előtt nehezen nyílnak meg (nem ritka, hogy pont az őstehetség). A mindennapos próbák ráadásul hihetetlen lelki terhet róhatnak a gyerekekre. Annál is inkább, mert az édesanyjuk és az ők kettejük bensőséges kapcsolatáról van szó egy műsor keretében. Hiába mondja sok szakember, hogy a tanórán megtanult énekeket és verseket összefűzve sokkal emberibb, kevésbé stresszes műsort lehet készíteni, legyen az bármilyen ünnepség, ez nem mindig valósul meg. A tanórán vagy szabadidőben kivitelezett próbák pedig a játékos foglalkozástól, a játéktól, az udvari szaladgálástól veszi el az időt.

Én is azt gondolom, hogy az Anyák napja egy bensőséges családi ünnep. Természetesen ettől még lehet segíteni a gyerekeket abban, hogy felköszöntsék az anyukájukat, vagy netalántán apukájukat az Apák napján, mert az is fontos ám.

Még Pesten tanítottam, amikor olyan verset tanultunk az akkori elsőseimmel, amit kizárólag otthon (a konyhában, a kanapén ülve, vagy a szőnyegen hasalva) mondanak el az anyukájuknak. Szülői visszajelzés alapján, sikerült a meglepetés és nagy örömöt hozott. Emellett persze volt iskolai műsor is, mert az “így szoktuk csinálni” mondat mellett, nem döntéshelyzeti pozícióban, sajnos nem tudtam teljes egészében kivitelezni a főiskolán tanultakat.

Persze hallani olyan változásokról, elsősorban óvodákban, ahol nagyrészt kettesben az anyukájukkal, zárt szobában mondják el a gyerekek a megtanult verset. Nekem erről az a véleményem, hogy ettől még nem válik családiassá ez az ünnep, ill. bennem rossz érzést is kelt ez a zárt szobás ötlet, ahol (ha elmondja végül, ha nem) a levegőben lebeg, bizony most verselnie kell a kicsiknek. De azt is tudom, hogy nehéz változtatni és mindenkinek megfelelni, bevezetni valami szokatlant. Így talán jobb döntés a fokozatosság elvét követni.

Nemrégiben, volt kollégáim írták, ők felvállalták, máshogyan csinálják és a tanult verset otthon mondják el a gyerekek, a suliban készített ajándék kíséretében. A kívülállók nem is tudják milyen nagy dolog ez. De jó példa rá, hogy bármikor lehet változtatni a berögzült szokásokon. Pedagógusként, ezzel az írással szerettem volna más szemszögből is megvilágítani az Anyák napi műsorok körülményeit, hogy mindannyian, minden fél kicsit tudatosabban kezelje ezt az érzékeny ünnepet.

Köszönöm, hogy olvasol! Ha tetszett az írás és úgy gondolod más is szívesen olvasná, kérlek oszd meg.

A babák tudományos könyvei – a böngészők

Indra böngész

Kislány koromban ha azt kérték mondjak egy gyermeklexikont, akkor az Ablak-Zsiráf jutott eszembe. Természetesen ettől még lehetett más is és én voltam (vagyok) tájékozatlan. A kilencvenes évek elejétől már jelentek meg ebben a témakörben könyvek, de az már nem az én generációmnak szólt. Olyat viszont, hogy bababöngésző, akkor hallottam először, amikor édesanya lettem.

Hosszan gondolkodtam, hogyan, s milyen formában ajánljam a mi épp aktuális kedvenc böngészőinket, hisz mindenképpen szerettem volna erről a jó dologról egy blogbejegyzést írni. Nem akartam egy tipikus könyvajánlót, mert ezek a lexikonok és szótárak – amiket manapság böngészőknek hívnak – amellett, hogy a legkisebbeknek szólnak, talán pontosan azért kaphatták ezt a frappáns nevet, mert a babák korai, vizuális látásmódjára helyezik a hangsúlyt. Kevés a szöveg (ez természetes), az oldalak pedig első látásra is magukért beszélnek. A kislányom még nincs másfél éves, de hosszasan tudja vezetni a tekintetét az illusztrációk mentén. Velem vagy nélkülem böngész, egy biztos, nagyon lehet szeretni ezeket a könyveket.

Amire jutottam a poszt kapcsán, hogy keveset írok és többet fotózok az említett kincsekről. Így talán felfedezésre is jóval hívogatóbb. A “Könyvtárba járni menő” című blogposztomban említettem, sokat járunk Indrával könyvtárba. Volt olyan böngésző amit onnan kölcsönöztünk, van viszont három olyan böngésző, amit úgy gondoltam örök jóbarátként legyen meg a kislányomnak. Ez a három könyv a fotón a felső sorban kapott helyet. Az alsó sorban a különlegesebb, ínyenceknek szóló két böngészőt ajánlom. 

Íme az aktuális öt kedvenc böngészőnk itthon.
Az én világom lexikona című kisebb méretű könyv, egy sorozat része. Picike, de masszív könyv, kihajtható ablakocskáival, igazán babakézbe való. A kicsik “világát” mutatja be, mint például a játszóteret, vagy kertet.
Mindenre képes szótár. Sok kismama blogger azt írja, ez a böngészők böngészője és valóban. Tom Schamp olyat alkotott, amit kevesen. Nézzétek meg az oldalakat, az ezután következő fotó is ebből a könyvből válogatva.
Mindenre képes szótár. Fergeteges!
Első felfedezéseim című böngésző is masszív, nagy méretű könyv, viszont ezek a lapok igazán kakaóbiztosak. Fóliázott minőség.
Ízes bolygó bemutatja a világ összes finomságát. Különleges böngésző ínyenc gyerekeknek, egészen a keksztésztát formázó piciny kezeknek és a nagyobbacska isiseknek is található benne különleges tartalom.
Budapesti böngésző, nemcsak budapesti gyerekeknek. Aki ezeken a helyszíneken jár, extra szórakozást jelent újra felfedezni azt.

Remélem tetszett az összeállítás és találtatok nektek való böngészőket. Hogy hány éveseknek való egy-egy könyv? Úgy gondolom nem lehet szigorúan meghúzni a határokat. Érdeklődéstől, érettségtől természetesen függhet. Sokan sok félét írnak, akár könyvkiadók, akár online shopok. Azt gondolom nullától százig bátran lapozgatható, mert elképesztően szórakoztató mindegyik böngésző és közös programként sem utolsó.

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek oszd meg másokkal. Ha van kedved csatlakozz a Facebookon a Holddalalvó oldal közösségéhez, ahol további érdekes történeteket találsz. Személyesebb tartalommal az Instagram oldalon találkozhatsz velem.

Categories: Könyvek Tags: Címkék: , , , ,

Könyvtárba járni menő

Indra kilenc hónaposan – gyakorlatilag amióta lábra állt – hivatalosan is beiratkozott olvasója a helyi könyvtárnak. De mi a csudát csinálhat ott egy ilyen korú gyerek? 

Elárulom, a néhol foghíjas polcok között kukucskál, a polcokba kapaszkodva lépeget, közben egy-egy könyvet levesz, megvizsgál és meg is kóstolná ha hagynám. Persze minden könyvtár gyerekrészlegén van pihe-puha játszószőnyeg egy-egy játékkal, lapozgatókkal, de sokkal izgalmasabb az, ami a magasban van, az amit a felnőttek nézegetnek. Csakúgy mint az otthoni könyvespolcnál, ami alatt Indra cseperedik. 

Kismamaként számomra kikapcsolódás könyvtárba járni. Szeretem az ottani nyugalmat, azt, hogy többnyire hasonló gondolkodású anyukákkal találkozhatok. A gyerekrészleg pedig a kortárs gyermekirodalmi könyvek miatt, számomra maga a földi paradicsom. 

Az utóbbi években megszaporodtak a jobbnál jobb gyerekkönyvek, igényes illusztrációkkal és tartalommal. Amikor tanítottam, szenvedélyesen kutattam az újonnan megjelenő kortárs írók által írott könyveket, hogy a tanítványaimmal is megismertessem azokat. Ráadásul a mai gyerekeknek íródott mondókákkal, könnyűszerrel élménnyé varázsolhattam bármely napi rutint a suliban, ilyen volt például a kézmosás. 

Kismamaként már várandósan habzsoltam a  nulla éves korosztálynak ajánlott mondókás könyveket. Hihetetlen, de a kortárs írók már az újszülöttekre is gondolnak. Ugye mennyire nagyszerű dolog? 

A gyerekek életének mankói, segítői, ezek a könyvek, mert valóban nekik szólnak, hozzájuk, az ők nyelvezetük szerint íródnak, abban a korban játszódnak amiben élnek, hasonló problémákkal, élethelyzetekkel találkozhat aki a szereplők által. A könyvtárak pedig szerencsére bővelkednek ilyen könyvekben, hisz sokan felismerték már, a kortárs könyvek olvasóvá nevelnek.

A könyvtárba járás közösségi gondolkodásra is ösztönöz, mert nem kizárólag mi vagyunk egy adott könyv olvasói. Egy kisgyereket ebben a közösségben, aminek ő is tagja, ezáltal könnyen meg lehet tanítani arra, hogy a könyv érték, arra vigyázni kell, hisz nem kizárólag egyedüli olvasói vagyunk. 

Könyvtárba járni menő, mert olvasni jó élmény. Menő, mert nem kell sokat költeni ahhoz, hogy kikapcsolódjunk. Menő, mert a régin túl, új könyveket is kikölcsönözhetünk. Menő, mert hasonló gondolkodású emberekkel ismerkedhetünk. Menő, mert a zaklatott külvilágból a nyugalomba csöppenünk. Menő, mert a könyvtár közösségi gondolkodásra nevel. Legyen szó bármilyen korosztályról, a könyvtárba járás jó dolog. 


Ha tetszett a bejegyzés, kérlek oszd meg másokkal. Ha van kedved csatlakozz a Facebookon a Holddalalvó oldal közösségéhez, ahol további érdekes történeteket találsz. Személyesebb tartalommal az Instagram oldalon találkozhatsz velem.

Categories: Könyvek Tags: Címkék: , , ,

Magzati szűrővizsgálatok

Indra tíz naposan

Annát a lányai által ismertem meg. Tanítványaim voltak. Azóta sok év eltelt, de ennek ellenére követtük egymás útjait. Amikor harminckilenc évesen várandós lettem, tudtam, hogy hozzá kell fordulnom ha a magzati szűrővizsgálatokról akarok tájékozódni. 

Indra hamarosan betölti a másfél évet. Egészséges és kiegyensúlyozott kislány. 

Sokan, sokfélék vagyunk. Nincs két egyforma várandósság. Egy biztos, elkél a segítő kéz. Szerencsére szűrővizsgálatokból rengeteg lehetőség van már, hisz azóta is sokat fejlődött ez a tudományág, hogy én voltam várandós. 

A magzati szűrővizsgálatok kapcsán sokféle reakcióval találkoztam. Hol elbagatellizált legyintés, hol rémisztgetés, tapintatlan kérdések, megjegyzések tarkították a várandóságom első trimeszterét. Úgy érzem, ami mögötte állhatott, az a tájékozatlanság. 

Hagyhattam volna magam különböző, mások véleménye által vezérelt útra terelni, de nem lehetett, mert felkészültem. Tántoríthatatlan voltam, tudtam mit akarok és mit nem. Azt is, hogy mi a jó nekünk, a közös életünkben. Nagyon vártam már Indrát, tudatosan készültem a jöttére. 

A leghitelesebb forrásból tájékozódtam, hisz ott volt Anna szívügye, a Babagenetika mozgalom és az azt körülölelő szakembergárda. Biológusok és kiváló nőgyógyászok, ultrahang vizsgálatok terén elismert szakemberek. 

Sajnos semmi sem nyújt száz százalékos biztonsággal megmondható választ a baba egészségéről, viszont a saját várandóságunkat, a gyermekünk és magunk sorsát jogunkban áll a kezünkben tartani és azt belátásunk szerint alakítani. Kérhetünk a kötelezően túl olyan vizsgálatokat amit jónak látunk, amelyek jelenleg anyagi támogatás híján életkörülményeinknek a legmegfelelőbbek. Mi döntünk, nem más. 

Fontos a felelős hozzáállás, mert akárhogy is, de gyermekünkről, közös jövőnkről van szó. A szűrővizsgálatok segítségével felkészültebben várhatjuk a kis jövevényt. 

Anna és a mozgalom azon túl, hogy tájékoztatást nyújt a lehetőségekről, azért is harcol, hogy mindenki számára elérhetővé váljanak a vizsgálatok.

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek oszd meg másokkal. Ha van kedved csatlakozz a Facebookon a Holddalalvó oldal közösségéhez, ahol további érdekes történeteket találsz. Személyesebb tartalommal az Instagram oldalon találkozhatsz velem.

Categories: Vélemény Tags: Címkék: , , ,

Délutánom Montessorival

Volt egy álmom! Bevezettem Montessori Máriát egy trendi gyerekszobába. Én szerveztem a talit, jobbomon büszkén domborított a dizájnt megalkotó anyuka, már már montessori specialista. 
-Mária! Úgy ahogy azt te elképzelted, ahogy pedagógiádban sugalltad, csak annyit tettem. 
Mária végignézet a szobán, szeme megakadt a termetes házikó ágyon. 
-Ez a csoda egy havi fizetésembe került, de nem akartam kihagyni a most futó szuper akciót a montessori webshopon és természetesen valami nem montessori szörnyűségbe fektetni a gyerekem. 
Mária bólint, higgadtan hümmög egyet, tekintete már a takaros polcot és az azon nyugvó, katonás sorrendben egymást követő játékokat szemléli. 
-Mind fa! Egytől egyig gondosan, tudatosan, gyerek kézbe tervezett darab. Tudod kevés az időm játékokat fabrikálni, pedig annyira szerettem gyerekként ezt azt csinálni. Na de majd ha a 22 hósom (értsd hónapos) odanő, akkor persze, egyelőre viszont nehéz. Most annyi dolog van vele. 
Mária tesz egy lépést előre, majd higgadt eleganciával foglal helyet a közelében lévő kisméretű relax fotelben, ami szintúgy montessori webshopos szerzemény. Ekkor a specialista zavarában a szájához kap. 
-Ó Máriám! Ez egy gyerekfotel súlyhatárral. Bár olyan törékeny teremtés vagy, picike és sovány, rég elmentél már. – horkantva kuncog még mindig zavartan, féltve a törpszéket. 
A súlyhatáros fotelt említve, hirtelen eszembe jut, hogy a parmezánt már megint elfelejtettem a spagettihez, amit Máriának korabeli formában készítettem el. Már már elvesznék a gondolataimban, hogy hol tudnám gyorsan beszerezni, ekkor Mária törékeny hangon megszólal, szája szögletében egy kósza mosoly alakul. 
-Gyermekem! Ha épp van időd, öleld magadhoz, ha nincs, akkor is tedd ezt.
Majd Mária felém fordul és odasúgja. 
-Nem toltátok ti túl az én szekerem? 
Ismét a gondolataimba mélyednék, de ekkor Mária gyomra megkordul az éhségtől. A törpszékből feláll, visszanéz, hogy az ép maradt-e. A specialista megigazítja a szék huzatján az ülőredőket, legyint egyet és szót szaporít. 
-Mária! Már majd elfelejtettem. Elveid szerint élünk és nem csak tárgyakban! Nincs fölösleges jutalom a semmiért! Punktum! Ez nálam is alap. Se fogtündér, se rénszarvason ügető Mikulás!
Mária lélegzete elakad, az égre, majd a konyha felé tekint. Én meg odakísérem ahol a bazsalikom illatozik.

Az álmomon túl, van egy valóvá vált álom. Én is szülő lettem.

Amikor megtudtam, hogy kisbabát várok, mindenféle Facebook csoportba jelentkeztem. A szülünk, szoptatunk, nevelünk témakörben minden fellelhetőbe beléptem, aztán meg leléptem. Maradt a rutinos és barátságos védőnő, a hasonlóan későn szült kortárs régi barátnő, és a hiteles online oldalak szakértőkkel. 
Egy valami amiből nem léptem ki, azok a Montessori csoportok voltak. Ide szigorúan édesanyaként és nem pedagógusként jelentkeztem. Sok oktatási csoportban vagyok tag, a Montessori csoportok jelenlétében nyert ötleteket otthonra szántam. Ahogy teszi azt nagyon sok szülő amikor ilyen csoportba jelentkezik és elkezd ilyen módon foglalkozni a gyermekével. Ami egyébként üdvözítő, hisz pozitív az ha hasznosan, élményekkel gazdagon töltik az időt a kicsikkel. Sok ilyen jellegű oldalt nem pedagógus hoz létre, hanem teljesen más szakma képviselője, mert épp ő akar mindenféle rossz szándék nélkül elmélyedni a témában. Jó kezdeményezésnek tartom. 
Amit látok a csoportokban, hogy tényleg túltoltuk azt a szekeret. Ami jellemző az a témában való túlzásokba esés vagy épp a felületesség. De épp lehet ennek a kettőnek az ötvözete is. 
A minap az egyik montessorri csoportban megosztottam egy fotót, ami egy játékot mutat be. Tojástartóból. Hiába, a korrupció, azt oktatási és egészségügyi rendszer aggasztó állapota, a tömegével külföldre távozó értelmiség, a kortárs gyerekverseket írók és költők gyalázása, semmi sem olyan nagy horderejű, mint egy játék, ami tojástartóból készült. A helyes mamitársak mellett megjelentek a posztot széttrollkodó mamik. Felrobbant a net, izzott a negatív kommentszekció billentyűzete. Jött először a higiéniai anyu. Fertőtlenítés volt-e, s mivel. Aztán jött a kontrázós anya, hogy a WC papír gurigák még oké, hisz azt tudja, hogy az övék (talán ők tojták össze erre gondolt és nem más tyúkja), de a tojástartó, az mégis milyen már, brrrrrr. És jöttek az erre elbizonytalanodó kismamák akik mindezekre lájkot nyomtak. (Kutatási eredmény ugye, a negatív kommenteknek jobban hisznek, az vonzóbb.) Persze én sem vesztettem el a humorérzékem. Írom, ecetes vízzel megtöltött spriclivel és kézrátétellel fertőtlenítek. Hagyatkoztam volna az újrahasznosításra, a környezettudatos gondolkodásra, de erre is volt válasz. Nekik kandallóban hasznosulnak újra a tojástartók. Na itt megállt az ütő. 
Ugye vicces? Vagy mégsem? Igen ez vér komoly. De kellett nekem posztolgatni fertőtlenítés nélküli tojástartót amibe kislányom alsós számolópálcikát dugdos alig egy évesen. Mit nekik játék, mit nekik öröm! Hát ebből a Facebook csoportból is kiléptem. 
Messzemenő következtetést nem érdemes levonni a történetből, de azért felmerült bennem, mégis a férjemnek van igaza, amikor azt mondta, talán sokan azt hiszik, hogy a reneszánszát élő reformpedagógiai törekvés egy jóféle olasz bor lehet.

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek oszd meg másokkal. Ha van kedved csatlakozz a Facebookon a Holddalalvó oldal közösségéhez, ahol további érdekes történeteket találsz. Személyesebb tartalommal az Instagram oldalon találkozhatsz velem.

Játszani is engedd

Ma reggel, olvasás közben egy számomra megmagyarázhatatlan cikket találtam. Az írás egy olyan ovis csoportról szólt, ahol az óvó néni közösen a gyerekekkel, egy úgynevezett szabálygyűjteményt alkotott. Ez a gyűjtemény, könyv formájában készült, rajzokkal, kivágott figurákkal illusztrálva a csoportszabályokat. A képi anyaghoz szöveg is került. Pl. „Ha az óvónéni hív, ha hozzám beszél, akkor ráfigyelek” vagy „Köhögéskor, tüsszögéskor, a szám elé teszem a kezem”, vagy „Ha valamelyik társam sír, odamegyek hozzá és megvigasztalom”.

A Facebook oldal, ahol találtam a cikket, rengeteg követőt vonz. Többek között anyukákat és pedagógus kollégákat. Az oldal adminja kifejezetten jónak találja az ötletet és megvalósításra ajánlja. A cikk ahol az írás megjelent, szintúgy hasonló olvasótáborral büszkélkedhet. Kollégák, a poszt végén írják is, szívesen megvalósítanák az ötletet.

Én pedig értetlenkedve figyelem, hogy ezeknek az oldalaknak miért van ennyi követője. Ráadásul olyanok is követik ezeket az oldalakat, akiknek tisztában kellene lenniük a megvalósítás hátulütőiről, hisz tanultak a gyermeki pszichéről, fejlődéslélektanról.

Talán vannak más lehetőségek is, életszerűbb, játékos módszerekkel, amelyek hosszútávon is célravezetőek.

Csak egy példa. Kortárs írók, egyszerű lazasággal – mert képmutatón, szájbarágósan nem lehet – írnak nagyszerű verseket és meséket. Szeretetről, barátságról, együttérzésről, a gyerekek problémájáról, olyan szereplőkkel, akikkel azonosulni tudnak, beleélhetik magukat egy-egy mesehős helyzetébe, így tanulhatnak empátiát és türelmet. Ha pedig illemről, jó szokásról van szó, jobbnál jobb versikék születnek. Ott van Szabó T. Anna Kézmosó-verse. Élvezetes, rímes, vicces, ritmusos. Aki ismer tudja, vesszőparipám a kortárs gyermekirodalom, s annak támogatása, a pedagógiai munkában való alkalmazása. De higgyétek el, ez csak egy dolog amit alkalmazni lehet, mert számtalan jó ötlet van a gyerekek igényeire szabva. Amiben mindenki jól érzi magát.

Hogy miért fontos a játékos tanulás? Mert ez a korosztály, a gyerekek, leginkább játszva képesek elsajátítani a számukra hasznos tudást.

Övéké a jövő 🙂

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek oszd meg másokkal. Ha van kedved csatlakozz a Facebookon a Holddalalvó oldal közösségéhez, ahol további érdekes történeteket találsz. Személyesebb tartalommal az Instagram oldalon találkozhatsz velem.

Categories: Vélemény Tags: Címkék:

Iskolaválasztás és az EQ-fejlesztő mesék

Amikor a pályámat kezdtem, az első főnököm úgy indított utamra, hogy az egész “csak” bohóckodás. Mi tanítók, minden nap, reggeltől estig bohóckodunk. A humor a legfontosabb eszköz ahhoz, hogy a gyerekek jól érezzék magukat az iskolai környezetben. Igyekeztem hát ehhez tartani magam. Felnéztem rá, mert az évek alatt egy kiváló iskolát formált és alakított, a kor szellemének megfelelően. Sajnos azóta már nincs közöttünk.

Pályakezdőként, az első munkahelyemen először napközis nevelőként segítettem a kicsik cseperedését, emellett a műveltségterületemet, az informatikát tanítottam. Ez az iskola napközis iskolatípusba tartozott, így a délelőtti tanulás és a délutáni szabadidő jobban elvált egymástól. Pályakezdőként a napközis nevelői státusz nagyon jó alapot adott, mert különféle nevelési helyzeteket kellett megoldanom.

Tanítóként a második munkahelyemen tudtam igazán hasznosítani a főiskolán tanult, különböző tárgyakhoz kapcsolódó módszertant. Ez az intézmény már iskolaotthonos formában működött. Itt már nem csak nevelői, hanem tanító munkát is elláttam. Ebben a formában, az osztályban tanító páros osztozik a tanórákon és a szabadidőn, vagyis szinte azonos a felelősség.

Mivel férjemmel Budapestről, Székesfehérvárra költöztünk, így új munkahelyet kellett keresnem. Szerencsére hamar meg is találtam. Az állásinterjún a legszimpatikusabb az volt, hogy kívülről betéve tudták az önéletrajzomat. A beszélgetés során úgy éreztem, hogy a pedagógiai elvek is hasonlóak az enyémhez és mivel a szimpátia kölcsönösnek mutatkozott, az új tanévet már itt kezdhettem.

Az a bizonyos bűvös mesebeli harmadik, a székesfehérvári István Király Általános Iskola

Egy szimpatikus iskola

Ha az első iskolámnál a vidámságot és a humort, a harmadiknál a mesebeli hangulatot említeném. Amikor belépünk, az iskola falai tele vannak rajzokkal és a legjellegzetesebb oktatási módszerek is először itt tükröződnek vissza. Az iskola életét hatalmas és színes, ahogy említettem mesebeli rajzok mutatják be, ami a gyerekek és a pedagógusok közös munkája.

A nevelési elveket tekintve, az iskola az idei tanévben az érzelmi intelligencia fejlesztését is be akarja vonni a pedagógiájába. Ezt a pedagógiát megalapozva, alig egy hete Dr. Kádár Annamáriát láttuk vendégül. Az a tény, hogy a pszichológus ellátogat hozzánk,  nagy örömmel töltött el, hisz a gyerekeknek gyakran olvasom a pszichológus által írt EQ-fejlesztő meséket. A mesék, a mese-regények, a gyerekversek, de a kamaszoknak írott irodalom, kezdetektől mankót nyújtanak számomra az anyanyelv tanítása és a különböző nevelési helyzetekben is. Ahogy azt a bemutatkozásomban is említem, az utóbbi időben szenvedélyesen kutatom a kortárs irodalom és az olvasóvá nevelés kapcsolatát, annak pszichológiai hatásait, spontán személyiség formáló hatását. Ezért örültem a találkozásnak.

Dr. Kádár Annamária (Fotó: Horváth Reni)

Dr. Kádár Annamária (Fotó: Horváth Reni)

Kádár Annamária a gyereknevelés kapcsán, pontosan arra a vidámságra és derűre ösztönöz, amit jó tanácsként életem első tanítási napja előtt kaptam. A kényes nevelési szituációkban mindig kéznél van a humor – ahogy ő fogalmaz – próbáljuk elővenni a játékos gyermeki énünket és szemléljük fordított perspektívában a gyerekekkel eltöltött időt.

8+2 inspiráló gyerekkönyv, amelynek szereplői most mennek iskolába

Holddal alvó

8 könyv a sulikezdésre, +2 a sulis időkre. Az itt ajánlott könyveket talán ismered is már gyerekkorodból. Egy biztos, újra átélni azt, hogy milyen az iskolapadot koptatni – mert hogy ez történik az első napokban, mikor gyermekünk először lépi át az iskola kapuit – izgalmas dolog. Ezt a pillanatot ragadják meg ezen könyvek szerzői is. A másik két könyvet amit ajánlok, már akkor vegyétek elő, amikor nagy szükség van a humor feszültségoldó szerepére. 

Miklya Luzsányi Mónika: Zoknimanó és a sulicsoda Az iskola egy csodadolog! Főleg, ha az embert Harmat Viola tanító néni tanítja. Ezért várja már Soma is az iskolát. És várja már Mikula, a zoknimanó is, mert nagyon szeretne megtanulni olvasni.

Holddal alvó
 Amber Stewart: Tacsipacsi iskolába megy Tacsipacsi nagyon vágyott az iskolába! Ám, amikor elérkezett az első nap, a kiskacsa hirtelen elbizonytalanodott: tényleg olyan jó hely az iskola? Érthető – iskolássá válni nagyon nagy lépés! A kedves kis történetben a kiskacsa egyre nyugodtabbá és vidámabbá válik ezen a bizonyos első napon. Megnyugtatja az iskola derűs légköre, és az, hogy a táskájából sorra kerülnek elő a bizonyítékok: a mamája itt is vele van, a mama szeretete mindenhová elkíséri.
Holddal alvó
Érsek Rózsa: Első nap az iskolában A szerző aktív pedagógus, aki saját tapasztalatait felhasználva állította össze ezt a könyvet, hogy megkönnyítse a gyermekek beilleszkedését az iskolai környezetbe. Paulovkin Boglárka bájos illusztrációi az iskolakezdés legfontosabb pillanatait mutatja be, alkalmat adva arra, hogy a gyerekek és szülők közösen beszélgetve készüljenek erre a fontos eseményre. Az Első nap az iskolában játékos formában járul hozzá ahhoz, hogy szorongás és félelem helyett gyermekeink boldogan és örömmel menjenek iskolába, ami a sikeres és eredményes tanulás egyik legfontosabb feltétele.
Holddal alvó
Jean-Philippe Arrou-Vignod: Liza és Micsoda az iskolában Liza iskolás lesz, de Micsoda nélkül egy tapodtat sem mozdul. Igy elrejti Micsodát az iskolatáskájába a füzetek, balettcipő, félig megrágott cukorkák közé. Micsoda nem sokáig lapul a táskában. A korábbi epizódokból megszokott kalandos, szórakoztató történet különleges rajzos stílusban.
Holddal alvó
Harry Horse: Kisnyuszi suliba megy  Kisnyuszi nagyon izgatott. Elérkezett ugyanis az a nap, amikor iskolába megy. Megfésüli játék lova sörényét, szalagot köt rá, és ketten együtt nekiindulnak a nagy útnak…
Holddal alvó
Liane Schneider: Bori iskolába megy Végre elérkezett a nap: Bori iskolába megy! De míg egy óvodásból igazi iskolás lesz, még annyi izgalmas dolog vár rá, és rengeteg új holmira is szüksége van. Vajon teljesül Bori minden vágya? Kitől fog iskolatáskát kapni? Egy osztályba fognak járni Julcsival? Te mit gondolsz?
Holddal alvó
Janikovszky Éva. Már iskolás vagyok! Micsoda boldogság és dicsőség az első iskolatáska! Dani is büszke örömmel indul iskolába, ahol a lelkesedése lohad ugyan, de érdeklődése nőttön-nő. A felnőttek kérdésére, hogy jó-e iskolába járni, Dani nem tud válaszolni. Van amikor jó, s van, amikor rossz. Janikovszky Éva játékosan megírt könyvét Réber László elragadó, színes illusztrációival kisiskolásoknak és szüleiknek ajánljuk.
Holddal alvó
Bodó Béla: Brumi az iskolában Brumi életében eljött a nagy pillanat: a kis medvebocsból immár iskolás nagymackó lett. A népszerű Brumi-sorozat hőse ebben a kötetben első osztályos élményeiről számol be. Bár Brumi és új barátai, köztük Dagi, Panasz Muki, Pulykapipi és Jócsont az iskolában nem tanulnak mézevést, málnaszedést vagy mogyoróropogtatást, de azért nagyon jól érzik magukat. Rengeteg új, izgalmas dolgot tanulnak, és megannyi kalandba keverednek.
Holddal alvó
René Goscinny – Jean-Jacques Sempé: A kis Nicolas kiadatlan kalandjai 2. Egy kisiskolás fiú elbeszélése iskolai és egyéb kalandjairól. A híres-neves kisdiák és barátai újabb üde, derűs és olykor megindító történetei alkotják A kis Nicolas kiadatlan kalandjai második kötetét. A 45 történetben a zseniális humorista szerzők váratlanabbnál váratlanabb helyzetekbe repítik hőseiket. A varázslatos világban a gyerekek éles szemmel, egy kicsit kajánul, de mindig szeretettel néznek a nagyokra, a felnőttek pedig éretlen módon intézik művien valóságos ügyes-bajos dolgaikat.
Holddal alvó
Sara Pennypacker: Klementin Gördülékeny, könnyed, vidám olvasmány azon olvasóknak, akik csak nemrég ismerkedtek meg a betűkkel. Ideális választás. Klementinnek nincs valami jó hete. – Hétfőn leküldik az igazgatói irodába, mert lenyírta Margaret haját. – Kedden Margaret anyukája legszívesebben megfojtaná. – Szerdán. mehet megint az igazgatói irodába. – Csütörtökön Margaret nem áll vele szóba. Soha többé. – Pénteken nem ízlik a reggeli, de ez még semmi. – Szombaton már a mamája is haragszik rá. – Na jó. Egy szóval: Klementinnek katasztrofális hete van. Egy új sorozat kezdő olvasóknak. Vidám történet egy kisiskolás kislányról, nagy betűkkel, humorral, úgy megírva, hogy a gyerekek kedvet kapjanak a folytatáshoz és az olvasáshoz is.

A meditáció első lépései

Holddal alvó

A meditáció gyakorlása lehetővé teszi, hogy igazán megismerjük önmagunkat, hogy jobban megértsük életünk egyes szakaszait, és hogy a miértekre választ kapjunk. Az önismeret útja ez, mely új távlatokat nyithat az életünk során egy más perspektívát nyújtva.

Mi a cél?

A meditációkor arra törekszünk, hogy jobban megértsük kik vagyunk tulajdonképpen. A meditáció célja, hogy megismerjük önmagunkat, fejlesszük tudatosságunkat, hogy mélyebben megtapasztalhassuk életünk minden szakaszát, azt teljesebbé, gazdagabbá téve.

Testi és szellemi felüdülés

A meditáció egyesíti a testet és a lelket. Megtanít pihenni, háborgó gondolatainkat csitítani, módszereivel lelki békét ad. Csökkenti a stresszt és a szorongást.

A relaxált állapot különösen jó hatással van a szívműködésre, szabályozza a pulzust, a tudatosabb testtartás és légzés pedig energiát ad a mindennapokban. A gyakorlás fejleszti a koncentrációs képességet is.

Az ideális környezet

A meditációhoz a legjobb választás a csendes környezet. Keressünk egy egyszerű, rendezett, nyugodt helyet. Teremtsük meg a magunk kis szigetét, a nyugalom oázisát.

Persze mindig lesz valami zaj, de rendszeres gyakorlással előbb-utóbb képesek leszünk bárhol meditatív állapotba kerülni. Felemelő élményt nyújthat a szabadtérben való meditálás. Próbáld ki!

A test ellazítása

Először is meg kell tanulnunk nyugodtnak lenni. Ez a testi nyugalommal kezdődik. Üljünk le a padlóra, egy párnára, vagy egy székre egyenes gerinccel, csukott szemmel. Próbáljuk meg egyenesen tartani a hátat és a vállat.

Körültekintően válasszuk meg természetünknek, képességünknek megfelelő testtartást, jóga ászanát. Tudatosan lazítsuk el testünk minden részét, képzeletünkben haladjuk végig minden egyes területen. Ne siessük el a dolgot, élvezzük ahogy a feszültség elhagyja a testünket.

Holddal alvó

A légzés figyelése

Ha a test már ellazult, kezdjük el megfigyelni légzésünket. Figyeljük meg légzés közben a tüdőnk mely részét használjuk. Az egyik kezünket tegyük egy pillanatra a mellkasra. Ha elsősorban a mellkas területe mozdul, a mellkasi légzést használjuk, viszont így képtelenek leszünk teljesen ellazulni.

Engedjük, hogy légzésünket elsősorban a rekeszizom mozgása irányítsa. Tehát használjuk a jógában ismert hasi légzést. Ne szabályozzuk túl a légzést és ne legyen erőltetett, hagyjuk megtörténni azt.

A gondolatok elengedése

A kezdeti gyakorlás során megtörténik, hogy ezrével száguldanak a gondolatok irányunkba, amelyek váratlanul elkószálnak, újakat generálnak, asszociációkat ébreszthetnek. Ez hátráltathatja a teljes ellazulást, esetleg cselekvésre ösztönöz. Próbáljuk meg nem követni csapongásukat.

Fontos hogy ne reagáljunk gondolataink szövevényére, elég ha tudomásul vesszük és elengedjük azt. Gondolataink sodródása egy olyan folyamat, ami soha meg nem áll, de gyakorlással eltávolodhatunk tőle. Próbáljuk meg lelassítani áramlásukat.

A béke állapotában

A meditáció gyakorlása megteremti a test és tudat harmóniáját, helyreállítja a kibillent egyensúlyt. Lazuljunk el teljesen és koncentráljuk a légzésünkre, kerüljünk közelebb a meditatív állapothoz.

Amikor megjelennek a gondolatok, hagyjuk, hogy továbbhaladjanak, mint  a felhők vonulása az égen, vagy a fák suhanása a vonatablakból. Üljünk nyugodtan és figyeljük a légzésünket. Minél gyakrabban éljük át a csendet, annál inkább közelebb kerülünk  a belső béke állapotához.

Az élet szép

Rohanó világunkban is keressük meg a szépséget. Figyeljünk a részletekre, nyissuk ki jobban a szemünket. A mélyebb érzékelés megerősíti kapcsolatunkat az élettel. Élvezzük az életet, legyünk tudatosak. A meditáció nagyon egyszerű módszer, pusztán odafigyelést igényel, cserébe megkapjuk a kulcsot önmagunk felé.

(Ez a cikkem megjelent a Bien.hu oldalán is.)

Categories: Meditáció Tags: Címkék: , ,

Gyerekjóga a mindennapokban

A gyerekek életében manapság egyre több a stressz. A házi feladat sokasága, a – sokszor – szülők, tanárok általi nyomás, a végtelen iskola utáni tevékenységek – mint egy menetrend.

Csakúgy mint szülők, a gyerekek is fordulhatnak az ősi mozgásformához, a jógához, hisz a harmóniához vezető legrövidebb utat a gyerekeknek legkönnyebb megmutatni. A gyerekkorban elkezdett jóga, megalapozza az egész életen át való gyakorlást.

A jóga segít nekik a helyes testtudat kialakításában, fejleszti a rugalmasságot, koordinációt. A légzésfigyeléssel, légzéstechnikák elsajátításával megtanulja kezelni, levezetni a feszültséget. Mint a harcművészetek, úgy a jóga is fejleszti a gyerekek csodálatos tulajdonágait. A csoportos foglakozások és ezen belül a páros gyakorlatok erősítik a kapcsolatteremtést és a kommunikációt másokkal. Megtanulják megismerni belső világukat, érzelmeiket.

Kutatások eredményei mutatják, hogy a jóga segít a hiperaktív és figyelem-hiányos gyerekeknél is. Ezek a gyerekek vágynak a mozgásra és szükségük is van szenzoros-motoros ösztönzésre. A jóga segíti megnyitni ezeket a csatornákat különböző impulzusokkal, pozitív módon.

A jóga segít a nyugalom, a bizalom és az egyensúly kialakításában. Harmóniát teremt a gyerekek életében, s felszínre hozza a benső fényüket, mit minden gyermek magában hordoz.

Categories: Jóga Tags: Címkék: , , , , ,