Szuperérzékeny gyerekek és az iskolai bántalmazás

Az elmúlt időszakban megszaporodott azoknak az eseteknek a száma, amikor a szülők tanácstalanul kérnek segítséget, vagy teszik szóvá elkeseredésüket iskolai bántalmazás ügyben. Gyermeküket napi szinten érő atrocitás, nyugtalan iskolai környezet és osztálylégkör, napi szinten szorongást kelt a gyerekekben és szüleikben is. A bántalmazó gyerek sok esetben jó maga is valamilyen problémával küzd, a viselkedés és magatartásprobléma valaminek a következménye. A különböző okok miatt kialakult viselkedésprobléma sok esetben orvosolható, ha az iskola és a család mind nevelésben, mind támogatásban együttműködik, megfelelő szakember bevonásával az ilyen problémával küzdő gyerekek sikerrel integrálhatóak.

Gyakori és érthető jelenség az is, hogy a bántalmazott gyerekek – sokszor több gyerek egyszerre – hagyják el az osztályközösséget és váltanak iskolát. Sajnos mintha az utóbbi időben, a tanuláshoz és a kiegyensúlyozott mindennapokhoz való jog erősen csorbulna a másik oldalt tekintve.

Mi a helyzet a kevésbé szélsőséges eseteknél (ami persze egy „anyátlan” osztályközösségnél könnyen válhat szélsőségessé is)?

Akár kevésbé szélsőséges magatartásproblémáknál is kialakulhat egy osztályközösségben bántalmazás, amit a korai életévekben, már alsó tagozat első osztályától, következetesen, pusztán egy kis odafigyeléssel, meg lehet előzni, s ezzel jó osztályközösséget kialakítani. Mindig a legfontosabbnak tartottam az alapokat, vagyis már első osztálytól jó légkört kialakítani, ahol jó napi szinten élni, tanulni.

De mi van azokkal a gyerekekkel, akik elszenvedői az iskolai agressziónak?

Az elmúlt időszakban nagy figyelmet kapott – talán a „látványossága” miatt is – az agresszív és durva magatartásprobléma egy közösségben. A visszahúzódó, szelídebb gyerekek sajnos egyre kevesebb figyelmet kapnak, pedig őrájuk is ugyanúgy – ha nem jobban – oda kellene figyelni, segíteni őket. Sok kisgyerek iskolába kerülve szembesül az agresszióval, a durva magatartással, ami a személyiségfejlődésükben is gátat szabhat, nem ritkán személyiségtorzulást, téves képet alakít a gondolkodásában. Aki napi szinten találkozik durvasággal és agresszióval, fizikai, vagy verbális bántalmazással egy közösségben – ahol egyébként több órát is eltölt – nem csak a szorongás és a stressz a rizikó tényező, hanem a kiegyensúlyozott felnőtté válás is meginoghat.

Szuperérzékeny gyerekek egy osztályközösségben

Egy osztályközösségben több különböző alkatú gyereket találunk, amelynek 15-20 százaléka szuperérzékeny gyerek. Ahogy korábbi írásaimban is megosztottam, a szuperérzékenyek olyan idegrendszerrel születnek, mely arra indítja őket, hogy egy szituációban minden apró részletet megfigyeljenek, és ezt az információt alaposan feldolgozzák, mielőtt cselekednének. Így aztán meglehetősen elmélkedő hajlamúak, intuitívak és kreatívak. Lelkiismeretesek, erős igazságérzetük van, s könnyen ráhangolódnak mások érzéseire. Meglátnak minden részletet, észreveszik az apró változásokat, és azt, hogy mi hiányzik a „képről”. Érzékenységük folytán könnyen sebezhetőbbek. Időnként kifejezetten csendesek, és az órán nem szívesen szerepelnek.

Sajnos könnyen válhatnak csúfolódás vagy bántalmazás kedvelt célpontjaivá, egyik ok, mert könnyű felzaklatni őket. A kirekesztésről, csúfolódásról és bántalmazásról vallott legújabb felfogás szerint, a felnőtteknek kell olyan légkört teremteniük, melyben ezt a negatív hozzáállást, miszerint gúnyoljuk ki azt, aki más, és a legnagyobb agresszió a közösség legszelídebb tagja felé irányuljon, az elfogadás és a másik tisztelete váltja fel.

A nagyobb szuperérzékeny gyerekek sokat profitálhatnak abból, ha van egy felnőtt pártfogójuk, aki felismeri olykor kivételes adottságaikat!

Gyakorta, meglehetősen korán elérik a felnőtt szintet egy vagy több területen, ami nagymértékben erősíti önbizalmukat. És sokszor annyira inspirálja őket a szépség, a társadalmi igazságosság iránti vágyuk, spirituális élményeik vagy egyszerűen csak mély érzelmeik, hogy szenvednek, ha nem találnak módot az önkifejezésre. Biztassuk őket, hogy próbáljanak ki különféle kifejezésmódokat (költészet, tánc, festészet, írás színjátszás), amíg nem találják a számukra legmegfelelőbbet.

(Felhasznált irodalom: Barbara Coloroso, Bullying: zaklatók, áldozatok, szemlélők, óvodától középiskoláig, Elaine N. Aron, Szuperérzékeny gyerekek)

Please follow and like us:

Ajánlott cikkek