Óvónéni kerestetik

Kreatív, ötletes,leleményes, kiegyensúlyozott, gyerekbarát óvónéni kerestetik! – hallom magamat, cirka két és fél év múlva, mikor a kislányom odanő.

Ma reggel, olvasás közben egy számomra elszomorító cikket találtam. Az írás egy olyan ovis csoportról szólt, ahol az óvó néni közösen a gyerekekkel, egy úgynevezett szabálygyűjteményt alkotott. Ez a gyűjtemény, könyv formájában készült, rajzokkal, kivágott figurákkal illusztrálva a csoportszabályokat. A képi anyaghoz szöveg is került. Pl. „Ha az óvónéni hív, ha hozzám beszél, akkor ráfigyelek” vagy „Köhögéskor, tüsszögéskor, a szám elé teszem a kezem”, vagy „Ha valamelyik társam sír, odamegyek hozzá és megvigasztalom”. Ez rendben is lenne így, de miért ebben a formában?

Annyi, de annyi játék van, ami sokkalta életszerűbb. Ők nem kis felnőttek, hogy szabálykönyvet gyártsanak, ráadásul ilyen piciként. Annyi, de annyi pszichológiai, fejlődéslélektani könyvet, kiadványt, tanulmányt találni különböző korosztályra bontva. Honlapokat találhatunk modern oktatási formákról, hiteles csoportokat, segítő szakemberek által vezetett fórumokat. De elég lenne csak tisztán és egyszerűen ismerni a gyerekeket.

Hol marad a játék? Mert ez nem játékos tanulás az biztos. Hol maradnak a mondókák, a bábok, a szerepjátékok, a mesék?

Kortárs írók, egyszerű lazasággal – mert képmutatón, szájbarágósan nem lehet – írnak nagyszerű verseket és meséket. Szeretetről, barátságról, együttérzésről, a gyerekek problémájáról, olyan szereplőkkel, akikkel azonosulni tudnak, beleélhetik magukat egy-egy mesehős helyzetébe, így tanulhatnak empátiát és türelmet. Ha pedig illemről, jó szokásról van szó, jobbnál jobb versikék születnek. Ott van Szabó T. Anna Kézmosó-verse. Élvezetes, rímes, vicces, ritmusos.

A Facebook oldal, ahol találtam a cikket, rengeteg követőt vonz. Többek között anyukákat és pedagógus kollégákat. Az oldal adminja kifejezetten jónak találja az ötletet és megvalósításra ajánlja. A cikk ahol az írás megjelent, számomra eddig hiteles forrásnak tűnt, szintúgy hasonló olvasótáborral. Kollégák, a poszt végén írják is, szívesen megvalósítanák az ötletet.

Elgondolkodtam, hogy ez a módszer mit szülhet. Vajon hosszútávon valóban eléri-e a kitűzött célt? Úgy gondolom semmiképpen nem. Ahogy említettem, nem tartom játékos tanulásnak ennek a gyűjteménynek a közös kivitelezését. Márpedig ez a korosztály, játékosan sajátítja el a számára hasznos tudást.

Övéké a jövő 🙂

 

Categories: Egyéb, Vélemény Tags: Címke: